Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
3. Aktivista színezetű kísérletek a húszas évek második felében
Pártalapítási kísérletek a húszas és a harmincas évek fordulóján 91 A sikertelen pártalapítások azok főszereplőit kiírták a nagypolitikából. Látványos bukásait és politikai hitelének elvesztését követően Zay A Nap című lapot sem tudta tovább finanszírozni (valószínű, hogy Prága beszüntette a lap támogatását), s kiadása 1932-ben végleg megszűnt. Ezzel pedig a bohém gróf is végleg eltűnt a szlovákiai magyar közéletből. Vele kapcsolatban az utolsó érdemleges levéltári forrás 1934-ből származik, mégpedig egy Esterházy Jánossal való konfliktusa kapcsán. Az eset a Csomor-féle párt vezető újságírójának és ideológusának, Békefi Sándornak Esterházy János elleni feljelentése kapcsán került a csehszlovák hatóságok elé.392 A feljelentés szerint ugyanis 1933 áprilisában az esti gyorssal Pozsonyból Budapestre utazó Zay Károlyt a szintén a vonaton tartózkodó Esterházy inzultálta (Bitang csehbérenc, nemzetáruló, becsehelt bitang - mondta állítólag neki), majd magyarországi detektíveket szabadított rá, akik többnapos budapesti tartózkodása alatt végig követték a zayugróci grófot. A hatóságok a közrend nyugalmának veszélyeztetése vádjával indítottak eljárást Esterházy ellen, ám a Békefi által megfogalmazott vádak nem állták meg a helyüket, s az eljárást végül megszüntették (bár Esterházy útlevelét egy időre bevonták). A Békefi által megfogalmazottakat sem Klein Sándornak, A Nap volt kiadójának a vallomása (ő Zayjal együtt utazott), sem pedig magának Zaynak a vallomása nem támasztotta alá. Zay vallomása alapján mindössze annyi történt, hogy Esterházy benyitott a kupéjába és azt mondta neki: „Leállította A Nap kiadását, a kormány már nem ad rá pénzt!” Azt pedig, hogy pesti tartózkodása alatt detektívek követték, annak tulajdonította, hogy A Nap aktivizmusa miatt rossz viszonyban volt a budapesti kormányzattal. Azt persze nem tudjuk, hogy a valóságban mi történt a politikai élet szemben álló pólusain elhelyezkedő két gróf között, így az sem kizárt, hogy az inzultus tényleg megtörtént, s Zay valamiféle arisztokrata szolidaritásból vagy más megfontolásból tagadta azt le.393 Lelley Jenő bukása ugyan nem volt Zayéhoz hasonlóan látványos, de a sikertelenség hatására a nyitrai politikus egy időre teljesen visszavonult a közszerepléstől. A lapok ismét csak 1935-ben foglalkoztak vele, amikor öngyilkosságot kísérelt meg.394 Állítólag anyagi gondjai miatt lőtte magát főbe,395 de nem szenvedett súlyosabb sérüléseket, és sebesüléséből teljesen felépült. 1938-ban aztán ismét megjelent a nagypolitikában. 392 Az eset töredékes aktája megtalálható ŠA Ba. f. Štátne zastupiteľstvo v Bratislave 1919-1949, 6896/1934. 393 1933-ban Zay hosszú idő után kapott vízumot Magyarországra, hogy ott élő édesanyját meglátogassa. Elképzelhető az is, hogy az Esterházy ellen felhozott vádak tagadásával Budapest felé akart gesztust tanúsítani. 394 Az öngyilkossági kísérlet tényét az Angyal Bélának adott interjúban Lelley fia is megerősíti, igaz - tévesen -, 1934-re datálva azt. Vo. Elbeszélt történelem. Lelley János. „Apám bukásának az volt az oka, hogy nagyon reálisan látta a helyzetet.” Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2002, 2. sz. 176. 395 MOL, K-428 Sajtólevéltár. MTI kőnyomatosok. Lapszemle (1927-1935), 1935. augusztus 19., hétfő, 24. oldal.
