Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
3. Aktivista színezetű kísérletek a húszas évek második felében
84 Aktivista színezetű kísérletek a húszas évek második felében tartásban nevezi meg a követendő utat, amely a maga tárgyilagos kritikájával kívülről segíti a kormányzat munkáját. Az új politika alapeszméjeként az állam iránti lojalitást nevezi meg, mivel — bár mint írja, ő sem helyesli teljes mértékben azt a gyakorlatot, hogy jogok csak a lojális kisebbséget illetik meg - szerinte csak ezt teremtheti meg az állam megfelelő viszontlépéseinek az alapját. Lelley dolgozata, amely az új politikai irányt még konkrétumok nélkül jelölte ki, elsősorban az aktivista jellegű sajtóban talált visszhangra. A Reggelben László Ernő reagált rá a Magyar pozitivizmus c. írásával, ami viszont Lelley reakcióját váltotta ki.353 Kettőjük vitája leginkább akörül forgott, hogy az aktivizmusnak csupán a Magyar Nemzeti Párt választóbázisára kell-e épülnie, míg az OKP szavazói szóba sem jöhetnek, mint azt László vélte, vagy a keresztényszocialista tábort is meg kell-e célozni, hiszen - mint Lelley érvelt - abban is vannak erre fogható tömegek, csupán elnökük, Szüllő képtelen pozitív munkára. Lelley László Ernőnek arra a megállapítására, miszerint ő A Napban közölt írásával az aktivizmus szolgálatába állt, a következőképpen reagált: „ha az aktivista politika szolgálatába szegődést egy-két cikknek a megírása kimeríti, akkor a cikkírónak talán igaza van, mert ilyen értelemben valóban bizonyos politikai irányt véltem szolgálni, de ezen túl nem mentem. Nem volt tehát módomban, hogy a keresztényszocialista pártból, avagy bármely más pártból számszerűen kifejezhető valakit vagy valakiket szállítsak. Cikkemnek közzététele nem jelent egyebet, mint hogy a napi politikától távol állva, tehát bizonyos mértékig tárgyilagosan ítélve meg a helyzetet, elérkezettnek láttam az időt az összes tényezőnek a tudtára adni, hogy hol látom a hibákat, s miképp gondolom azoknak eliminálását. Semmi esetre sem jelentette azonban azt, mintha politikai visszavonultságomat meg akarnám szüntetni."354 Ezek a szavak azonban nem fedték a valóságot, hiszen Lelley ekkor már javában tárgyalt a visszatéréséről, s mint az általa írt Pro memoria című emlékirat355 is jelzi, ezeken a tárgyalásokon a fentebb ismertetett cikktől továbblépve, konkrét pártalapítási tervekkel is előrukkolt. Az 1929. március 18-án, Nyitón keltezett, 13 gépelt oldalt kitevő német nyelvű elaborátum címzettje ismeretlen, ám a kontextusból világos, hogy azt a kormányban vagy a prágai várban kell keresnünk. A dolgozat bevezetőjéből pedig azt is megtudhatjuk, hogy A Napban megjelent írás mellett a Pro memoria másik előzményét az jelentette, hogy „nézeteimet a kormány egyik tagjának is kifejthettem élőszóban, aki gondolatmenetemet figyelemre méltatta. A jelenlegi írásos értekezés rövid összefoglalója az előbb említett előadásomnak’’.356 Az említett miniszter feltehetően a harmadik Švehla-kormány valamelyik szlovák tárcavezetője volt. Mivel azonban a két Hlinka-párti kormánytag357 csak nehezen jöhet szóba, Jozef Kállay - akivel Lelley egyébként intenzív kapcsolatokat ápolt - megbízatása pedig 1928 nyarán lejárt, így leginkább Milan Hodža jöhet szóba. Annál is inkább, mivel a szlovák politikus 1928 novemberében, pozsonyi látogatása során hosszabb kihallgatáson fogadta a magyar politikust, akit állítólag azzal is megbízott, hogy próbáljon közvetíteni a magyarországi kormánykörökkel való megbékélésben.358 Ha igaz az, hogy Lelley szóban Hodžának adta elő pártalapí353 A Reggel, 1929. február 21., 3. és 1929. február 23., 3. 354 A Reggel, 1929. február 23., 3. 355 AUTGM, f. T. G. Masaryk, k. 393. sv. 7. Pro memoria. A Pro memoria magyar fordítását közli Acta Historka Danubiensia 1, Komárno, Katedra histórie UJŠ, 2007, 73-77. 356 Uo. 357 Jozef Tiso és Marko Gažík 358 NA. f. AMV-PMV 225, k. 476, č. 21221.