Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
3. Aktivista színezetű kísérletek a húszas évek második felében
82 Aktivista színezetű kísérletek a húszas évek második felében mányszolgálatba szegődik.340 Végül egy negyedik verzió valósult meg, hiszen Lelleyék önálló pártként próbáltak maguknak helyet találni a korabeli szlovenszkói politikai palettán, s a Lelleyfrakció által 1925. szeptember 27-ére összehívott országos gyűlés kimondta a Nyugat- Szlovenszkói Keresztényszocialista Párt (NYSZKP) megalakítását. A párt élére Drexler Antal kanonokot választották meg, de a szellemi vezető természetesen Lelley maradt.341 Azt figyelembe véve, hogy Lelley neve jól csengett a magyar választók előtt, az OKP-tól megörökölt Népakarat pedig biztosította nekik a sajtónyilvánosságot, a pártalapítás akár logikus döntésnek is minősíthető. Ám a parlamenti választások túl közeli időpontja (1925. november 15.), illetve az anyagiak hiánya felülírta az előnyöket és biztos vereségre ítélte a Nyugat-Szlovenszkói Keresztényszocialista Pártot. Lelleyék az utolsó pillanatokban a Mikle-féle Parasztpárttal póbáltak választási koalíciót tető alá hozni, de elutasításra találtak.342 így a NYSZKP egyedül vágott neki a választásoknak, s bár a sajtóhírek szerint négy kerületi lista felállítását tervezték,343 végül csupán az érsekújvári és a turócszentmártoni választókerületben (itt elsősorban az OKP szlovák szakosztályának szimpatizánsaira számítva) tudtak saját listát állítani. Igaz, a párt újvári listája meglehetősen erősnek mutatkozott, mivel azon az első helyeken olyan nevek voltak, mint Lelleyé, Szappanos Lajosé vagy Porubszky Géza kéméndi plébánosé.344 A siker azonban itt is elmaradt, hiszen a párt az érsekújvári választókerületben mindössze 16 408 szavazatot tudott begyűjteni,345 s így nem szerzett képviselőházi mandátumot.346 Ha járási bontásban nézzük az eredményeiket, akkor a legjobb eredményt a Párkányi járásban érték el, ahol az összes leadott szavazat 16%-ával nemcsak megnyerték a választásokat (ebben feltehetően nagy szerepe volt Porubszky személyének), hanem ez volt az egyedüli olyan járás, ahol legyőzték a Szüllő-féle OKP-t. Több más járásban, a Pozsonyiban, a Dunaszerdahelyiben, a Galántaiban, a Vágsellyeiben vagy az Érsekújvári járásban ugyan jelentős számú szavazatot vettek el az OKP- tól, de elmaradtak a rivális mögött. A kudarc mértéke felkészületlenül érte Lelleyéket és sokkos reakciót váltott ki a pártvezérekből. A három nappal a választások után összehívott pártértekezleten Lelley, Drexler, Szappanos és Mérey is bejelentették lemondásukat és azt, hogy visszavonulnak a politikától, az erről beszámoló rendőrségi jelentés pedig a párt de facto megszűnését jelezte.347 A párt lapjai, a Népakarat és a Deutsche Zeitung kiadását beszüntették, s a NYSZKP a következő év tavaszáig szinte semmiféle tevékenységet nem fejtett ki. Lelley neve is csak a frankhamisítási botrány kapcsán került be a lapokba.348 Eközben a párt tagsága részben az OKP-be, részben pedig az MNP-be távozott, miközben a legnagyobb érdeklődés a kb. 7 ezer tagot tömörítő keresz340 MOL, K-64, 12. cs, 7 t. 142res.pol./1925. 341 Popély: Ellenszélben, i. m. 178. 342 ŠA Ba, ŽB II., 409/1925prez. 3^4 1. 343 Lidové Noviny, 1925. október 21., 2. 344 ŠA Nr, f. KVK 1925, k. 1. Úfední list Republiky Českolovenské ze dne 4. listopadu 1925, č. 251, 5546-5547. 345 ŠA Nr, f. KVK 1925, k. 1. Výkaz výsledku volieb do poslaneckej snemovne. 346 A turócszentmártoni választókerületben, ahol Michal Oláh földműves volt a listavezetőjük, 877 voksot kaptak. 347 NA, AMV-PMV 225, k. 225-475-3, 13582/1925prez. 348 Slovenský denník, 1925. december 29., 1. A lap információi szerint Lelley annak idején egyike volt azoknak, akik a Mészáros Gyuláék által meghamisított ötszázkoronás bankókat megpróbálták Szlovákiában forgalomba hozni. Ezért a frankhamisítási botrány kapcsán a rendőrség letartóztatta Lelleyt. Más források azonban a letartóztatást nem erősítik meg, így inkább az a verzió a valószínű, hogy csupán kihallgatni vitték be a magyar politikust. A frankhamisítási botrányt, illetve az ennek egyik előzményét jelentő szokolhamisítás részleteit illetően lásd Ablonczy Balázs: A frankhamisítás. Hálók, személyek, döntések. Múltunk, 2008, 1. sz, 29-56.
