Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
3. Aktivista színezetű kísérletek a húszas évek második felében
80 Aktivista színezetű kísérletek a húszas évek második felében magyar követ 1924. májusi jelentésében még úgy tálalja az eseményeket, hogy Lelley körül a szlovenszkói magyarság gerincesebb elemei sorakoznak fel, egy fél évvel később viszont már a csehek által megvett politikusként állítja be az OKP elnökét.330 A két csoport a párton belüli hatalomért folytatott küzdelem során - amely mögött nem lehet nem ott látni Szent-Ivány törekvését sem az OKP gyengítésére és a tervezett egységes pártba való beolvasztására - kemény verbális támadásokat intézett egymás ellen, amelyekben a pénzügyi kérdések is fontos szerepet játszottak.331 Ebben a vitában Lelleyék a másik tábor liberalizmusával332 és nagybirtokosok érdekeit védő magatartásával szemben a konzervatív értékekhez erősebben ragaszkodóként s az OKP-ba tömörülő keresztény munkásság és szegényparasztság védelmezőiként tüntették fel magukat, miközben megnyilvánulásaikban az antiszemita elemek is megjelentek.333 A Lelley iránt elfogult Lenger János ipolysági földbirtokos, illetve Kaiser Gyula keresztényszocialista politikus utólagos jellemzése szerint pedig a Lelley képviselte „nyugati” keresztényszocializmus programjában az első helyen a keresztény ideológia állt, s ők az őslakosság elve szerint a magyarok, szlovákok és németek egyenlőségére kívánták pártjukat építeni, a „keleti” keresztényszocializmus viszont a magyarság hegemóniáját hirdette „nem tisztán keresztény közreműködéssel”.334 Mindenesetre Kaiser érvelése alátámasztja azt, hogy Lelley alapvetően világnézeti alapokra akarta építeni az OKP politikáját (ebbe feltehetően a Jan Šrámek által vezetett morvaországi Csehszlovák Néppárttal való együttműködés is belefért volna), míg a párt másik szárnya elsősorban nemzeti elvű politikában gondolkodott. Egy bizonyos, a földbirtokreform kapcsán Lelley, aki a reformot szükségesnek tartotta, s a csak a végrehajtás mikéntjét ostoroz-330 MOL, K-64, 10. cs, 7 t. 227res.pol./1924; ill uo. 457res.pol./1924. 331 Jabloniczkyék Lelleyt a pártpénzek elsikkasztásával vádolták. 332 A liberalizmus vádját nagy óvatossággal kell kezelnünk, hiszen a papi szárny nagy része épp Körmendy-Ékesék mögött sorakozott fel, s őket sok mindennel lehetne vádolni, liberális gondolkodással azonban nem. 333 Masirevich a fentebb már idézett első jelentésében fajvédőnek nevezi Lelley táborát, ami nyilvánvalóan túlzás. Ám nem lehet véletlen, hogy Lelley ellen a „liberális” sajtóban megfogalmazott vádak egyike az volt, hogy aláírta a német keresztényszocialisták által a prágai német egyetem ügyében beterjesztett numerus clausus javaslatot, (vö. Reggel, 1925. április 30., 3.) Bár ennek az ügynek a háttere nem teljesen feltárt, annyit mindenesetre tudni, hogy az Emst Schollich szudétanémet képviselő által benyújtott törvényjavaslat alatt a Német Nemzeti Párt és a Német Nemzetiszocialista Párt képviselőinek aláírása mellett 6 magyar képviselő neve (Füssy Kálmán, Jabloniczky János, Körmendy-Ékes Lajos, Lelley Jenő, Palkovich Viktor és Szent-Ivány József) is szerepelt. Valójában azonban csak hárman írták alá a javaslatot, mégpedig Lelley, Körmendy-Ékes és Palkovich. (Vö. PMH, 1923. december 5., 3.) Közülük Körmendy-Ékes utólag visszavonta az aláírását. Jabloniczky és Füssy nevét a parlamenti klub vezetője íratta a javaslat alá, ám az, hogy a betegsége miatt Prágától hosszabb ideje távol lévő Szent- Ivány neve hogyan került oda, kétséges. (Mindenesetre maga Schollich is bevallotta, hogy Jabloniczky és Szent- Ivány aláírása nem volt valódi (Vö. Digitálni knihovna NS RČS 1920-1925, Poslanecká snémovna - stenoprotokoly, 246. schűze, Pátek 20. prosince 1923. http://www.snem.cz/eknih/1920ns/ps/stenprot/ 246schuz/s246010.htm). Máig feltáratlan, hogy a magyar képviselők milyen megfontolásból írtak alá egy ilyen beadványt, hiszen az ellenzéki magyar pártok - bár az OKP sajtójában itt-ott felbukkant egy-egy „elfogult” írás, mindig is távol tartották magukat az antiszemita hangulatkeltéstől. S mint Filep Tamás Gusztáv egyik írásából kiderül, a magyar ellenzék egyik vezetője, Petrogalli Oszkár a sajtóban is kifejtette ellenérzését a numerus clausus intézményével szemben. Vö. Filep Tamás Gusztáv: Darabontok ellen. Petrogalli Oszkár a magyarországi és csehszlovákiai ellenzéki politikában. In Bárdi Nándor-Tóth Ágnes (szerk.): Egyén és közösség. Tanulmányok. Zenta, Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, 2012, 68-71. Nem mellékesen a kisgazdapárt vezetősége az 1923 decemberében tartott ülésen olyan döntést hozott, hogy ellenzik a numerus clausus bevezetését. Lásd. Slovenský denník, 1923. december 14., 2. 334 MOL, Miniszterelnökség, Nemzeti és Kisebbségi Osztály iratai (K-28), 152 cs. 254 t. 1939-L-18634. Lényegében ugyanezen az állásponton volt Kaiser Gyula, a keresztényszocialisták egyik erős embere is. Vö. Kaiser kéziratos vitairatát: Archiv bezpečnostních složek, Praha (ABS), f. 215, k. 11, c. 1533. A kéziratot, amely feltehetően a Lelley-féle frakció megbízásából, az OKP Szüllő-féle vezetése elleni vitairatként készült, eredetileg nyomtatásban is ki akarták adni, de erre végül nem került sor. Vö. NA, f. AMV-PMV 225, k. 476, é. 12598.
