Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
3. Aktivista színezetű kísérletek a húszas évek második felében
Az MNP aktivizmusának utóélete II.: A Mohácsy-féle kisgazdapárt 77 A saját pártlap ugyan jó kiindulási alapot teremtett a tartományi választások sikeres kampányához, ám azt nem tudta ellensúlyozni, hogy az új párt - bár Kassán és környékén is próbálkozott - a Csallóközön kívül képtelen volt megvetni a lábát. Csallóközi kampányuk azonban erőteljes volt, ami Budapesten is olyan félelmeket keltett, hogy esetleg túl sok szavazatot visznek majd el az ellenzéki magyar pártoktól. Ezzel kapcsolatban az egyik prágai követi jelentés még azt az ötletet is felvetette, hogy hasznos lenne, ha a magyar hatóságok megakadályoznák, hogy Mohácsy, aki általában a Duna jobb partján lévő (magyarországi) szőlőjében tartózkodott, a választási kampány két hetére visszatérjen Szlovákia területére.315 A rövid idő és az ellenzéki pártok részéről az OMKIM ellen indított sajtóhadjárat ellenére az alig egy hónapja működő párt viszonylag jó eredményt ért el az 1928. december 2-án megtartott tartományi választásokon, hiszen 13 746 ezer szavazatot szerzett. Igaz, az ugyanazon a napon megtartott járási választásokon már korántsem szerepeltek ilyen jól, s egyetlen járási testületben, még a párt bázisának számító komáromiban sem szereztek mandátumot.316 Mohácsyék a részsikeren felbuzdulva a pártot a magyar aktivizmus vezető pártjává kívánták tenni, ehhez azonban arra lett volna szükségük, hogy húzóneveket állítsanak maguk mellé. Az erre kiszemelt szereplők, elsősorban Lelley és Jánoky-Madocsány azonban továbbra sem voltak hajlandók kilépni a háttérből, sőt látva a stagnálást, végleg kiálltak az OMKIM mögül, így az vezéregyéniségek és parlamenti képviselet nélkül gyorsan a teljes érdektelenség posványába süllyedt. A halódást mutatta az is, hogy a párt sajtóorgánumának számító Magyarságnak a tartományi választások után leállt a kiadása, s azt csupán közvetlenül az 1929-es parlamenti választások előtt újították fel, de hiába: Mohácsyék mindössze 6 894 szavazatot szereztek,317 ami kiábrándító eredmény volt számukra. Ehhez a kudarchoz a párton belül kialakult személyi ellentétek is hozzájárultak, melyek következtében Mohácsy János közvetlenül a választások előtt elhatárolódott a párttól.318 Az OMKIM által megszerzett szavazatok nagy része a Csallóközből gyűlt össze, ám még a Dunaszerdahelyi járásban is, ahol a párt aránylag a legjobban szerepelt, csak az összes szavazat 4,3%-át kapták, az Ógyallaiban 3,6%-ot, a Komáromiban pedig 3,5%-ot. Gömörben és a keleti járásokban viszont csak 1% körüli eredményt értek el, vagyis szinte láthatatlanok voltak. Ez pedig a párt fokozatos elhalásához vezetett. 3.4. Pártalapítási kísérletek a húszas és a harmincas évek fordulóján A Mohácsyék által a tartományi választásokon alig egy hónapos kampányt követően megszerzett közel 14 ezer szavazat a párt későbbi kudarca ellenére is azt jelezte, hogy egy olyan konstruktív ellenzéki s a csehszlovák többséggel való együttműködést nem elutasító programmal rendelkező párt, amelynek megfelelő gazdasági háttere van, de amely nem kompromittálja magát azzal, hogy látványosan a kormány szolgálatába áll, akár hosszú távon is életképes maradhat. 315 MOL, K-64, 27. es, 7. t, 680.res.pol/1928 316 Angyal: Érdekvédelem, i. m. 163. 317 Krivý, Vladimír: Výsledky volieb 1929 - 2012 za obce na Slovensku, http://sasd.sav.sk/sk/data_katalog.php. Az OMKIM gyenge szereplését jelzi, hogy a bázisának számító Komáromban is csupán 138 szavazatot szerzett. A párt az egyedüli kimagasló eredményt Nagysallóban érte el, ahol a szavazatok mintegy 20%-át megszerezve 287 voksot gyűjtött be. 318 Csallóközi Hírlap, 1929. október 27., 4.
