Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
3. Aktivista színezetű kísérletek a húszas évek második felében
Az MNP aktivizmusának utóélete I.: Zay Károly és A Nap 75 ható törésvonal maradt a Szilassy Béla, Bartal Iván és Jaross Andor képviselte merev ellenzéki csoport és a Szent-Ivány, Holota János, Richter János fémjelezte „aktivista” szárny között.304 A reálpolitika mint az MNP politikai stratégiája azonban elveszítette szerepét, és olyan üres jelszó lett belőle, amit a megfelelő pillanatban ugyan bármikor elő lehetett húzni, de amely mögött már nem állt valós tartalom. így például az 1928-as tartományi választások kampányában, amikor az MNP-nek a csehszlovák állammal szemben lojális politikát hirdető, a Nemzeti Pártból kivált Mohácsy-féle kisgazdapártban váratlan konkurense támadt. Ekkor Szent-Ivány ismét „kibontotta a reálpolitika zászlaját”,305 ám ez csupán a választóknak szóló üres frázis maradt. 3.3. Az MNP AKTIVIZMUSÁNAK UTÓÉLETE IL: A MOHÁCSY-FÉLE KISGAZDAPÁRT Noha a Magyar Nemzeti Párt konkurenciájaként alakult meg s azzal szemben is fogalmazta meg önmagát, mégis az MNP aktivista kísérletének az utózöngéjeként kell tekintenünk az Országos Magyar Kisgazda Iparos és Munkáspárt (OMKIM) rövid, de tanulságos történetére. Az OMKIM létrejöttét a Magyar Nemzeti Párt tagságán belüli, elsősorban a csallóközi gazdák között észlelhető elégedetlenséggel lehet magyarázni. Ók ugyanis az általuk meddőnek ítélt merev ellenzékiséggel szemben olyan politikát vártak volna el Szent-Iványéktól, amely gazdasági pozícióik megerősödését eredményezte volna. Ennélfogva többségük támogatta az MNP reálpolitikai kísérletét, s miután a párt 1927 közepén szakított azzal, soraikban felütötte fejét az elégedetlenség. Ehhez járult a pártvezetésben az aktivisták és a kormányhoz közeledést ellenzők között kialakult feszültség, amely a csehszlovák belügyi jelentések szerint már-már a párt széthullásával fenyegetett.306 Ez ugyan végül nem követezett be, de néhány csallóközi politikus, aki ilyen vagy olyan okok miatt kiszorult az MNP vezetéséből, illetve valamilyen személyes sérelme volt a pártvezetéssel szemben, 1928 nyarán nyíltan szembefordult a pártvezetéssel és kilépett a pártból. A szecesszió vezetője az a Mohácsy János nevű komáromi ügyvéd volt,307 aki ugyan az MNP alapítói közé tartozott, de meglehetősen rossz volt a viszonya a csúcsvezetéssel,308 és már 1925-ben is nehezményezte, hogy az eredetileg kisgazdapártként induló szubjektum Magyar Nemzeti Párttá transzformálta át magát. A szakadárok másik jelentős alakja az MNP egyik alapítója és régi pártigazgatója, Lukovich Ferenc volt. Mivel Mohácsyék az 1927 végétől egyre gyakrabban megfogalmazott kritikájukban az eredeti kisgazda értékek elárulásával vádolták az MNP-t, s az azokhoz való visszatérést nevezték meg egyik fő céljukként, nem volt meglepő, hogy amikor 1928 őszén párttá szerveződtek, a nevüket úgy választották meg, hogy az kísértetiesen hasonlított az MNP elődpártjáéra. Az Országos Magyar Kisgazda Iparos és Munkáspárt kialakulásában azonban egy másik csoportosulás, nevezetesen az OKP-ből annak 1925-ben bekövetkezett szakadása idején kivált ún. Lelley-csoport néhány tagja, Szappanos Lajos, Méhes Gáspár, Mérey Lajos is szerepet játszott. 304 vö. NA, f. AMV-PMV 225. k. 814, 23137/1927.prez. 305 A Nap, 1928. november 20., 1. 306 SNA, PR BA, k. 242, 5926/1928. prez. 307 Mohácsy János (1878-?) - ügyvéd, politikus. A kisgazdapárt egyik alapítója volt, majd éveken át a párt Barázda című lapját szerkesztette. 1925-ben az MNP szenátusi listáján szerepelt, de nem kapott mandátumot. 308 Mohácsy állítólag azon különbözött össze az MNP vezetőivel, hogy az 1925-ös választások során nem került a jelöltlista befutó helyére, illetve nem tudott megférni a párt komáromi erős emberével, Koczor Gyulával. Vö. SNA, f. PR BA, k. 750, 1755/prez.l928.