Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
3. Aktivista színezetű kísérletek a húszas évek második felében
72 Aktivista színezetű kísérletek a húszas évek második felében Mint Zay Károly példája is igazolja, az anyagi érdekek azonban olykor mégis súlyosabb momentumnak bizonyultak, mint azt Budapest szerette volna. A zayugróci Zay család vagyonának egyik elherdálója, Zay Károly fiatalkora nagy részét Nyugat-Európában töltötte. Hazatérte után a nagybirtokosok hagyományos vidéki életmódja helyett (birtokait teljesen elhanyagolta és szinte nem is tartózkodott azokon) Pozsony újságíróktól és politikusoktól nyüzsgő közéletében érezte jól magát. A Balogh Edgár által „részeges gróf’-nak titulált Zayt286 a csehszlovák rendőrségi jelentések páneurópai gondolkodású, a köztársasághoz lojális, ám magyar nemzeti hovatartozását soha meg nem tagadó személyként festik le, aki a magyar ellenzéki pártoktól mindig távol tartotta magát.287 Ezért is volt meglepő, hogy a húszas évek második felében belépett a Magyar Nemzeti Pártba, sőt ott a pártelnök, Szent-Ivány támogatását bírva gyorsan véleményformáló szerepre tett szert. 1927 őszén pedig - ismét csak a pártvezér támogatását bírva - azzal kísérletezett, hogy saját pénzen pártirodát nyisson Pozsonyban, amely elsősorban adó- és földügyekben nyújtott volna segítséget a párt tagjainak. Az új pártiroda létrehozásának a terve nem mellékesen nyílt támadás volt az MNP losonci központi irodája ellen, amelyet az a Szilassy Béla vezetett, aki a párton belül az egyik legnagyobb ellenzője volt az aktivista politikának, s aki korábban állítólag azért lobbizott Bethlennél, hogy távolítsák el a párt éléről Szent- Iványt.288 A pozsonyi pártiroda létrehozásával tehát Szent-Ivány két legyet ütött volna: egyrészt erősödött volna Zaynak a szerepe és ezzel a reálpolitika pozíciója, másrészt gyengült volna fő pártbeli riválisa, Szilassy befolyása, akinek a pozícióját Törköly József foglalhatta volna el. Zay Károly ügye azonban nem várt vitákat okozott a párton belül, ami elsősorban annak volt köszönhető, hogy a nagybirtokos 1927. december 1-jén A Nap címmel egy új politikai napilapot indított útjára. Abban, hogy a tehetséges Antal Sándor (aki egykoron a Nagyváradi Naplói és A Holnap c. antológiát is szerkesztette)289 által friss délutáni bulvárlapként szerkesztett lap megjelenése gyorsan sikertörténet lett, elsősorban a modern lapszerkesztés játszott főszerepet. „Száraz vezércikket ez az újság egyáltalán nem közölt, annál több riportot, hozta a nagypolitika eseményeit szenzációs tálalásban, volt színházi rovata, nagy szerepet kapott a városi és a vidéki pletyka, a fontos mindig a jó tálalás volt. Havonta egyszer, vasárnap teadélutánt is rendezett, volt tombola, volt mese a gyerekeknek”290 - jellemezte az ott egykor újságíróként dolgozó Kovács Endre a lapot. Ám A Nap mindezek mellett a szlovákiai magyar közélet fontos kérdéseit is tematizálta. így szinte egyedüli lapkén leközölte a sarlósok írásait is. Azt azonban Kovács is úgy látta belülről, hogy a lap a kormány támogatásával jelent meg, s aktivista szándékaihoz sem férhetett kétség. A Napról már megjelenése előtt olyan szellemben cikkezett a csehszlovákiai sajtó, hogy az az aktivizmus politikáját fogja támogatni. A Várhoz közel álló Lidové Noviny pedig egyenesen arról írt, hogy a Zay és Szent-Ivány az aktivista politika megújítása jegyében indítják el a lapot, amellyel új frontot nyitnak a keresztényszocialistákkal szemben.291 De hasonló véleményt formáltak a rendőri jelentések is, amelyek szerint Zay eredetileg a Magyar Újságot akarta átven286 Balogh: Hét próba, i. m. 155. 287 NA, f. AMV-PMV 225, k. 814, b. č. 288 SNA, PR BA, k. 242, 15253/1927.prez. 289 Antal Sándor (1882. november 28., Nagyvárad - 1944) - költő', publicista. A Nagyváradi Napló, majd a Holnap c. antológia szerkesztője, 1919-ben pedig a Vörös Újság munkatársa volt. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, majd Pozsonyban telepedett le. Szerkesztette a Bécsi Magyar Újságot, a Népújságot, A Reggelt és A Napot. 1944-ben koncentrációs táborba hurcolták, ahonnan nem tért vissza. 290 Kovács Endre: Korszakváltás. Budapest, Magvető, 1981, 135. 291 Lidové Noviny, 1927. november 20.
