Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
2. A magyar aktivizmus kezdete (1920 - 1925)
A földreform mint az aktivizmus ösztönzője. A köztársasági magyarok mozgalma 51 Ennek a folyamata pontosan még nem rekonstruálható, sőt az egymásnak ellentmondó források miatt a beolvadás időpontja is kérdéses. A szlovákiai politikai pártokról írt munkájában Ľubomír Lipták 1929-et jelölte meg ennek éveként,187 s ezt erősíti a Lidové Noviny című brünni lap egyik 1929. júliusi híre is.188 A Gyürki István szerkesztette jubileumi évkönyv szerint viszont a párt 1926. március 6-i elnökségi ülésén döntöttek erről.189 A magunk részéről úgy véljük, hogy bár a KMFP felszámolása véglegesen és formálisan valószínűleg csak 1929 nyarán történt meg, a második parlamenti választásokat követően már nem jelent meg önálló tevékenységet folytató szubjektumként, s igazából már saját magát sem érzékelte önálló pártnak.190 A rendelkezésünkre álló források szerint 1926 elején kemény viták voltak a párton belül a beolvadás vagy a formális önállóság kérdésében. Bármennyire szorgalmazta is az előbbit Dúchaj, illetve az Agrárpárt, a KMFP vezetése (beleértve Csömör Istvánt is) végül a formális önállóság fenntartása mellett döntött. Igaz, azzal, hogy a párt mindenben igazodni fog Švehla miniszterelnök és Hodža akaratához.191 A belső válság folyamatos személycseréket generált, amelyek során Békefi Sándor kikerült a párt vezetéséből, Ján Dúchaj helyett pedig először Milutin Križko, majd Sámuel Zoch vette át a párt elnökségén belül Hodža személyes képviseletét. A KMFP 1926. november 14-én Érsekújváron megtartott kongresszusán végül új elnökséget választottak, amelyben Csömör István országos elnök mellett Sámuel Zoch az ügyvezető elnöki tisztséget kapta, s amelybe bekerült még az Agrárpárt szenátora, Elemír Vollay, Štefan Štunda, valamint Szabó Gyula, Horváth József, Halász István, Kovács István és Horváth Dániel.192 Ez utóbbi személyek országos szinten teljesen súlytalanok voltak, s szerepük lényegében arra korlátozódott, hogy az Agrárpárt szándékait a regionális szervezetek felé közvetítsék. Az elnökség összetétele azonban abból a szempontból is beszédes volt, hogy a 9 tagból hárman is szlovák nemzetiségű politikusok, lényegében az Agrárpártból delegált „helytartók” voltak - ami eleve megkérdőjelezte a Köztársasági Magyar Földműves Párt maradék önállóságát is. Noha az 1925-ös választásokon KMFP-ből közvetlenül senki nem jutott be a parlamentbe, a köztársasági magyarok a második parlamenti ciklusban, váratlanul és nem túl megérdemelten, mégis parlamenti képviselethez jutottak, hiszen Sámuel Zoch elhalálozását követően mandátumát Kocsis András borsi földműves193 kapta meg. A magyar képviselő azonban kevés vizet zavart, hiszen mintegy egyéves képviselősködése alatt egyszer sem szólalt fel. A borsi parasztember, Kocsis András amúgy is sajátos színfoltja volt a korabeli politikának, hiszen úgy lett prágai nemzetgyűlési képviselő, hogy az államnyelvet egyáltalán nem beszélte, politikai vezérelve pedig a mindenkori kormányzat iránti lojalitás volt. Ő maga ezt - ha hihetünk a Prágai Magyar Hírlapnak - egy interjúban így fogalmazta meg: „én mindig kormánypárti voltam, még a régi világban is, mivel úgy vélem, hogy a kormánypárté a hatalom, ő nála van minden, ő adhat és büntet is (...) ha újabb kormányváltozás lenne, megint csak kormánypárti vónék, és így csak nem fognak felakasztani soha”.194 187 Lipták: Politické, i. m. 169. 188 Lidové Noviny, 1929. július 19.. 2. 189 Gyürki: Köztársasági, i. m. 197. 190 A KMFP-nek az Agrárpártba való beolvadását a pontos dátum megnevezése nélkül Urr György is 1929-re teszi. Vo. Urr György: A szlovenszkói magyar politika tíz esztendeje ( 1919-1929). Košice-Kassa, [k. n.] 1930, 10. 191 Hanula, Za roľníka, i. m. 110. 192 Gyürki: Köztársasági, i.m. 199. 193 Kocsis András (1867. április 18., Borsi - ?) - földműves, parlamenti képviselő. Az egyszerű parasztemberből nemzetgyűlési képviselővé lett Kocsis életéről semmit nem tudunk. Úgy véljük, miután 1929-ben letelt a mandátuma, ismét visszatért eredeti foglalkozásához, s a politikai életben már nem vállalt szerepet. 194 Prágai Magyar Hírlap, 1928. március 25., 5.
