Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
2. A magyar aktivizmus kezdete (1920 - 1925)
A földreform mint az aktivizmus ösztönzője. A köztársasági magyarok mozgalma 45 kisajátítások, és a Szövetség mind több és több tagját juttatta földhöz és telekhez. Ezrével nyertek elintézést rokkantügyek, dézsma- és adóügyek, és a tagoknak a központban a Szövetség jogtanácsosai, titkárai mind jogi, mind egyéb ügyekben felvilágosítást, útbaigazítást adtak. A Szövetség, mint önálló párt szerepelt most már és tagjainak roppant tömegével, valamint erkölcsi súlyával, minthogy a dolgozó magyar népre támaszkodhatott, a szlovenszkói politikai pártok között nevezetes helyet foglalt el.”160 A fenti mondatokból azonban leginkább az tűnik hitelesnek, hogy a választási kudarcot követően Csomorék erőteljes agitációba kezdtek az Ipolytól keletre eső területeken is. 1924 utolsó heteiben a Népújság által grandiózus eseményekként tálalt161 toborzóakciókat tartottak Gömörben, a Bodrogközben és az Ipoly mentén. A végeredményt tekintve azonban kevés sikerrel, hiszen hiába akart a KMFP politikai kapcsolatait kihasználva egyfajta szolgáltató párt lenni és közvetíteni az államigazgatás és a magyar lakosság között, ez nem sikerült neki. Másrészt a szöveg állításaival ellentétben a párt már a községi választások táján elérte népszerűségének csúcspontját, azt meghaladni már nem tudta, s a következő években inkább már csak stagnált. Bár a KMFP élén Csömör István állt, a Népújság sohase tagadta, hogy a párt igazi vezére maga Milan Hodža, akit hol a „vezérünk”, hol a „Hodža apánk” szófordulattal neveztek meg, s akinek a tiszteletére a párt több fontos rendezvényén is eljátszották és énekelték a „Hodzsaindulót”. Hodža politikai pályája jelölte ki Csomorék számára a követendő utat, s az ő hatására került a köztársasági magyarok politikai szótárában az első helyre a Hodža által folyamatosan ismételt agrárdemokrácia fogalma is, amely az agrárpárti politikusok szótárában körülbelül azt jelentette, hogy a demokratikus értékrend fenntartásában központi szerep jut a saját földtulajdonnal rendelkező gazdatársadalomnak. A szlovák politikus azonban nem csupán eszmei vezércsillag volt a KMFP számára, de fontos kapocs a prágai kormányzat felé, akin keresztül a legmagasabb politikai szintekig el lehetett jutni. Hodža számára a KMFP leginkább csak saját politikai jelentőségének a kihangsúlyozására volt jó. Ő állt a mögött a nagy visszhangot kiváltó rendezvény mögött is, amely során 1925 májusában több mint másfél ezer köztársasági magyar földművest szállítottak két különvonattal Prágába, az épp akkor zajló gazdasági kiállításra. A vonatok beérkezését követően a cigányzenészek által kísért és magyaros népviseltbe öltözött tömeg, amelyet Csömör István és a párt főtitkára, Békefi Sándor vezetett, végigvonult az ország fővárosán, s transzparensekkel és jelszavakkal fejezte ki a köztársaság, annak elnöke és Milan Hodža iránti háláját és hűségét - amivel nem kis feltűnést keltett a magyarokkal életükben először találkozó prágaiak között. A magyar küldöttség ezután a várba vonult, ahol Hodža külön kérésére Masaryk elnök is fogadta Csömört és Duchajt, sőt a harmadik várudvarban gyülekező tömeghez is szólt néhány szót.162 A Népújság beszámolója szerint a köztársasági elnök „messze csengő hangon, tiszta magyar kiejtéssel” elmondott beszéde alatt „az asszonyok sírtak, a meglett férfiak arcán a meghatottság könnyei peregtek végig”.163 Hodža magyarjainak látványos prágai felvonulását az ellenzéki magyar sajtó nem kis ellenszenvvel fogadta, a Népújság pedig jócskán túlértékelte: „A Köztársasági Magyar Földműves Párt küldötteinek felvonulása az egész világsajtót foglalkoztatta. A reakciós újságok elvesztették a fejüket. Ordítanak, tombolnak, keseregnek, tajtékot túrnak. A szlovenszkói nagybirtoko160 Gyürki: Köztársasági, i. m. 190. 161 Vo. Népújság, 1923. október 21., 3-4.; november 4., 2-3.; november 18., 3-4. 162 AKPR, f. Audience, č. 847/25. 163 Népújság, 1925, május 24. 1.
