Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
2. A magyar aktivizmus kezdete (1920 - 1925)
A földreform mint az aktivizmus ösztönzője. A köztársasági magyarok mozgalma 39 árjában Ótátrafüreden elfogadott határozata jelezte, „a közös bizottság szükségesnek tartja a földreformot, de a telepítések mai módját elítéli, s a földbirtokhivatal mai rendszerét helyteleníti”.129 Hasonló kettősség figyelhető meg a magyar szociáldemokráciának a földreformhoz való viszonyában is, hiszen a szociáldemokraták - akik városi választóbázisuk okán a földkérdést nem kezelték prioritásként - egyetértettek a nagybirtok uralmának felszámolásával, ám keményen bírálták annak végrehajtását és a kormányzat „soviniszta telepítési politikáját”.130 Az 1920-tól teljes gőzzel elinduló földbirtokreformot a szlovákiai magyarok mindenesetre kissé tanácstalanul szemlélték. Nagy reményekkel várták ugyan a földosztást, de azt kellett tapasztalniuk, hogy az állam tudatosan mellőzi őket, s a saját pártjaik is inkább a reform ellen nyilatkoznak, mint mellette. S bár erre nézve pontos adatok nem állnak rendelkezésünkre, valószínűsíthető, hogy a politikai biztatás hiányában helyenként még a kínálkozó lehetőségeket sem ragadták meg: nem igényeltek földet. A földbirtokreformban csalódott falusi magyar lakosság ugyan jól látta, hogy a félrecsúszott földreformért elsősorban a kormányzat tudatos kisebbségellenes politikája a felelős, ám saját politikai érdekképviseletével sem volt teljesen elégedett. Úgy vélte ugyanis, hogy az ellenzéki magyar pártok, amelyekben földbirtokosok és ügyvédek játszották a vezető szerepet, nem képviselik elég hatékonyan érdekeiket, s így ők is okolhatók azért, hogy a magyar lakosság nem jut földhöz. A Szent-Ivány József-féle kisgazdapárt „nagybirtokos vezetőivel” szembeni elégedetlenségről még Budapestre is eljutottak a hírek,131 a prágai magyar követség véleménye pedig az volt, hogy ha a kormányzat földet fog juttatni a magyar földműveseknek, akkor azzal komoly politikai eredményt is elérhet közöttük. Azt, hogy a magyar lakosság egy részének megnyerésére a földreformot fel lehetne használni - bár kicsit megkésve -, az Állami Földhivatalt ellenőrzése alatt tartó és a földreformból magának komoly politikai és egyben anyagi tőkét kovácsoló Köztársasági Agrárpárt is felismerte. Eszközei azonban korlátozottak voltak, hiszen azzal, ha nyíltan földet ígért volna a magyaroknak, saját választóit fordította volna el magától.132 A csehszlovák nemzetállam-építés hosszú távú tervei pedig amúgy sem voltak összeegyeztethetők azzal, hogy a magyar lakosság földtulajdonlását megerősítsék. Éppen ezért az Agrárpárt és annak szlovákiai erős embere, a korábbról kitűnő magyar kapcsolatokkal rendelkező Milan Hodža a kerülő utat választották. Egy látszólag független, de az Agrárpárt által finanszírozott és a csehszlovák Agrárpárt érdekeinek megfelelően politizáló magyar párt létrehozása mellett döntöttek. Ez a párt a Köztársasági Magyar Földmíves Párt (Republikánska maďarská poľnohospodárska strana) volt, amelynek története az első szlovenszkói magyar aktivista párt története is. A „köztársasági magyarok”, ahogyan a későbbiekben magukat nevezték, megszervezését azonban hiba lenne csupán „külső szándékokra” visszavezetni. A párt alapítói nyilvánvalóan arra a létező elégedetlenségre tudtak ráépíteni, amely a magyar lakosság között a sérelmi politika eszköztelenségét látva jelen volt. Másrészt joggal építhettek a magyar lakosság körében élő köztársasági érzelmekre, és a Károlyi Mihály-féle demokratikus forradalom emlékére, így hívószavaik között szerepet kaptak a köztársaság és a demokrácia eszményének a jelszavai is. 129 Prágai Magyar Hírlap (PMH), 1924. február 10.. 1. 130 Munkásujság, 1922. július 30., 3. 131 MOL, K-63, 38. cs. 1923-7/4. 132 A Dél-Szlovákiában földbirtokhoz jutott maradékbirtokosok és telepesek nagy része az Agrárpárt szavazója volt. Az 1923-as községi választáson a Rimaszécs mellett betelepített Gernyőpusztán például mind a 84 szavazatát leadó telepes az Agrárpártra adta voksát. SNA. f. Expozitúra ministerstva zemëdelstva (EMZ), k. 122. í. 604.
