Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
1. Az államfordulat és a "szlovenszkóivá lett" magyarok
26 Az államfordulat és a „szlovenszkóivá lett” magyarok A budapesti pártközpont vezetését továbbra is elfogadó kassai és pozsonyi szociáldemokráciával szemben a Szlovák Végrehajtó Bizottság az 1918. december 25-én Liptószentmiklóson tartott kongresszusán teljes mellszélességgel a Csehszlovák Köztársaság talajára helyezkedett, majd beolvadt a Prága-központú Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspártba (Československá sociálné demokratická strana délnická - ČSDSD).71 Ez a lépés pedig azt jelentette, hogy a korábban internacionalista alapokon működő szociáldemokrácia Csehszlovákiában elindult az etnikai alapú polarizálódás felé. A kassai és pozsonyi vezetésű szociáldemokrata szervezetek a párt 1918. október 13-i IV., rendkívüli kongresszusának irányvonalát elfogadva72 támogatták a Károlyi által levezényelt demokratikus változásokat, s továbbra is Magyarország és a magyarországi szociáldemokrácia részének tekintették magukat. Ez a helyzet csupán a tanácsköztársaság bukását és a demarkációs vonal véglegesítését követően változott meg, aminek következtében 1919 kora őszére mind a pozsonyi, mind pedig a kassai központ elfogadta az új államjogi realitást, s immár Csehszlovákiát tekintette politizálása kereteként. A kassaiak ennek jeleként 1919 szeptemberében a párt megnevezéséből és a Kassai Munkás címlapjáról is levették a „Felső-Magyarországi” jelzőt.73 A pozsonyi és a kassai baloldaliak azonban már 1919 elejétől szemben találták magukat azzal a kardinális kérdéssel, hogy integrálódjanak-e a csehszlovák szociáldemokráciába, vagy őrizzék meg szervezeti különállásukat. Az, hogy a szlovenszkói magyar és német szociáldemokrata szervezetek továbbra is őrizték a párt internacionalista hagyományait, s fő céljuknak azt tekintették, hogy a cseh és szlovák proletariátussal közösen harcoljanak a baloldali eszmékért, az integráció felé mozdította el őket. Az államfordulat utáni első félév eseményei - a megszálló hatalom erőszakos fellépést bizonyító pozsonyi és kassai sortűz, a tanácsköztársaság északi hadjárata, a Szlovákia területén bevezetett szükségállapot intézkedései, a magyar és német szociáldemokrata vezetők internálása stb. -, illetve a prágai központú csehszlovák szociáldemokrácia erőteljes nemzeti alapú politizálása azonban mind az integráció ellen hatottak, s a különállás alternatíváját erősítették. Az integráció hosszú, vitáktól és ellentmondásoktól sem mentes folyamatában a kassai és a pozsonyi központok között fokozatosan jól látható különbség rajzolódott ki. A Wittich Pál, Mayer Samu, Nagy József vezette pozsonyi német-magyar szociáldemokraták, akik többségében a hagyományos reformista irányzat hívei voltak, feltehetően a február 12-i véres tömegdemonstráció hatására is, hosszú távon is külön pártban gondolkodtak, míg a Molnár Miklós, Surányi Lajos és Borovszky Géza vezette kassaiak, akik között kezdetektől fogva erőteljesebben érződött a III. internacionálé hatása, inkább az integráció mellett foglaltak állást. A csehszlovák szociáldemokráciába való integráció kérdése főleg a közelgő, 1920 tavaszára tervezett első parlamenti választások kapcsán kapott aktualitást. Ebben a vitában a pozsonyiak véleménye - az volt, hogy amíg a prágai központ nacionalista alapokon szerveződik, s tevékenysége nem a kapitalizmus, hanem a más nemzetiségűek ellen irányul, a csatlakozás szóba sem jöhet74 - végül kisebbségbe került. így a Szlovákia területén működő 71 Šuchová, Xenia: Sociálna demokracia na Slovensku v prvých rokoch Československa (1918-1920). In Sikora: Kapitoly, i. m. 113. 72 A Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak a háború és a forradalmak korában folytatott politikájával kapcsolatban lásd Varga Lajos: Háború, forradalom, szociáldemokrácia Magyarországon. 1914. július-1919. március. Napvilág, Budapest, 2010. 73 Roják-Toman: Odkaz minulosti, i. m. 76. 74 Népszava, 1919. augusztus 31., 3.
