Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
9. Összegzés
Összegzés 185 Helyénvalónak látszik tehát a kérdés, hogy miért volt a magyar politika számára a szudétanémet út járhatatlan, illetve mi okozta a két aktivizmus között kimutatható kvalitatív és kvantitatív különbségeket. Miközben az összehasonlítás természetesen nem lehet mechanikus, hiszen a két közösség (a szudétanémet és a szlovenszkói magyar) között alapvető történelmi, társadalmi és szociális eltérések voltak, a következőkben látjuk a választ: 1. A szudétanémet közösség Csehszlovákiába való integrációjának alapvetően kedvezőbbek voltak a történelmi előfeltételei. Annak ellenére ugyanis, hogy a szudétanémetek a magyarokhoz hasonló elszántsággal s nem mellékesen nagyobb aktivitással utasították el a Csehszlovák Köztársaság adott határok közötti létrejöttét, számukra az új államalakulat mégis kevésbé volt idegen, mint a magyarok számára. Ok ugyanis évszázadok óta a történelmi cseh államhatárokon belül éltek, 1918-19-ben pedig bizonyos szempontból nem történt más, mint a történelmi cseh államnak felújítása, kibővített határok közötti reorganizálása. A szudétanémetek nem csupán a csehekkel való együttélés tapasztalatait hozták magukkal az új köztársaságba, de a prágai cseh politikával való kooperáció sem volt előzménytelen számukra. Ismerték Prágát, a cseh mentalitást, személyesen ismerték a cseh politikusokat, s ez egy olyan államban, mint amilyen a cseh érdekeket előtérbe helyező centralista Csehszlovákia volt, előnyt jelentett számukra. A szlovenszkói magyarokkal szemben a csehszlovák állam realitásával is könnyebben megbarátkoztak, a csehszlovák politikával való kooperáció pedig már csak a személyes kapcsolatok miatt is járható út volt számukra. A személyes kapcsolatok jelentőségét persze nem indokolt túlértékelni, de az, hogy csekély jogosítványai ellenére a napi politikára a háttérből mégis nagy befolyással bíró Masaryk elnök kiterjedt német kapcsolatokkal rendelkezett és személyes feladatának is tekintette a cseh-német nemzetiségi béke megteremtését, miközben ezt a fajta elhivatottságot a szlovákiai magyar közösség tekintetében nem érezzük nála, szintén hozzájárulhatott a német aktivizmus sikereihez. 2. A szudétanémetek és a magyarok nem csupán eltérő történelmi tapasztalatokkal, hanem eltérő ágazati és szociális struktúrával léptek be az új államba. Míg a szudétanémet a legiparosodottabb etnikuma volt Csehszlovákiának, s magas volt az egyéb progresszív ágazatokban (pl. közlekedés) való részesedése is, a szlovenszkói magyar lakosság alapvetően rurális volt, földművelésből élt. Ez is magyarázza, hogy a szudétanémet közösség sokkal többet profitált a csehszlovák gazdaság húszas évekbeli prosperitásából. Gazdasági és szociális elégedettsége pedig befogadóbbá tette a csehszlovák politika felépítménye iránt is, mint az elmaradott ágazati struktúrával rendelkező, a csehszlovák gazdasági növekedésből alig valamit látó, a nacionalista szempontok alapján végrehajtott földbirtokreform következtében pedig magát kisemmizve érző szlovenszkói magyar közösség. 3. A fentiekből adódóan a szudétanémet gazdaság szubjektumai a kezdetektől fogva látták a csehszlovák államhatárok számukra előnyös oldalait is (azt, hogy megvédik őket a sokkal erősebb birodalmi német gazdaságtól), illetve érdekeltek voltak a cseh iparral való kooperációban. Vagyis a kooperációnak volt egy számbelileg ugyan nem nagy, de befolyásában erős társadalmi bázisa, s nem véletlen, hogy a cseh-német együttműködés kezdetét épp a két nemzet gyárosainak szövetsége indította el. Az eltérő gazdasági és szociális adottságoknak köszönhetően viszont a szlovenszkói magyar társadalomból hiányzott az a vállalkozói réteg, amely érdekelt lett volna a kormányzattal való együttműködésben és motorja tudott volna lenni ennek. 4. A német és a magyar aktivizmus közötti különbségekben nem kis szerepet játszott a Berlin és Budapest magatartása közötti eltérés, illetve ezzel összefüggésben Csehszlovákia viszonya Németországhoz s Magyarországhoz. A szudétanémetek történetileg ugyan Ausztria polgárai voltak, ám a saint-germaini béke megkötését követően Ausztria teljes mértékben
