Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
Bevezetés
Bevezetés 17 A szocializmus időszakában önálló (saját kutatási prioritásokkal, tervekkel, programokkal és lehetőségekkel rendelkező) szlovákiai magyar történetírás nem létezett. Az a pár egyéni életmű pedig, amely feltárható, leginkább olyan szlovák intézmények struktúrájában valósulhatott meg, amelyekben specifikus magyar igények és szempontok nem kaphattak helyet. így azok a magyar kollégák, akik az SZTA Történettudományi Intézetében vagy a Párttörténeti Intézetben dolgoztak, sem foglalkozhattak magyar témákkal, hacsak nem a szlovákiai munkásmozgalom magyar vonatkozásaival - amely egyébként eléggé izmos történet volt. A magyar aktivizmus mint jelenség azonban a marxista történetírás által felállított sablonba nem fért bele, így a kutatási programokban sem jelenhetett meg. Ezért sem meglepő, hogy a jelenséggel először a kitűnő irodalomkritikus, a művelődéstörténetben is jelentősei alkotó Turczel Lajos foglalkozott, aki a két háború közötti korszak szlovenszkói magyar kultúráját vizsgálva feltehetően napi szinten ütközött bele az aktivista magatartás problémájába. Turczel elsősorban a korabeli sajtóra támaszkodva, ám a levéltári források ismerete nélkül mondott meglehetősen sommás véleményt a magyar aktivistákról: „Kertelés nélkül meg kell mondani, hogy a csehszlovákiai magyar aktivizmus szervilis volt; a mindenkori kormányt fenntartás nélkül kiszolgálta, az uralmon lévő polgári rendszert ízléstelenül dicsőítette, s a kisebbségi helyzet súlyos tényeivel szemben fennhangon hangoztatta, hogy »a magyarság ebben az országban teljes és csorbítatlan jogokkal bír«”43 - s alapozta ezzel meg máig tartó hatállyal az aktivizmus magyar megítélését. A rendszerváltás nem csupán a kutatás szabadságát hozta meg, hanem megteremtette a lehetőségét a történeti kutatásokat is felvállaló szlovákiai magyar intézményrendszer kiépülésének. A kibővülő kutatási lehetőségek azonban kezdetben paradox módon részben a kutatási témák skálájának leszűküléséhez vezettek, ami a két háború közötti időszakra vonatkozóan azt eredményezte, hogy a történetírás leginkább csak a két háború közötti sérelmi vonal feltárására összpontosított, a baloldal kutatása megszűnt, az aktivizmusé el sem kezdődött. Mélyebb kutatások híján így az aktivizmus jelenségének értékelése nem tudta meghaladni a Turczel által felállított sémákat, s a két háború közötti szlovákiai magyar politikai élet historiográfusai továbbra is anélkül írtak az aktivizmusról, hogy valamiféle belső különbséget tettek volna egyes irányai között.44 Az aktivizmus tárgykörébe tartozó jelenségek közül a szakirodalomtól nagyobb figyelmet csupán a Magyar Nemzeti Párt ún. reálpolitikai kísérlete kapott, amellyel Angyal Béla mellett Szarka László is részletesen foglalkozott.45 Az ő munkáikon kívül értékes adalékokkal bővítette a témával kapcsolatos ismereteinket Filep Tamás Gusztáv is, aki a korabeli szlovenszkói 43 Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén. A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között. Bratislava, Madách, 1983, 32. 44 Lásd többek között Popély Gyula: Ellenszélben. A felvidéki magyar kisebbség első évei a Csehszlovák Köztársaságban ( 1918-1925). Pozsony. Kalligram, 1995; uő: A kisebbségi magyar pártpolitika megújulása a harmincas évek első felében. Regio, 1990. 3. sz. 97-132; Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Galánta-Dunaszerdahely, Fórum Intézet-Lilium Aurum, 2002. 45 Angyal: Érdekvédelem, i. m.; uő: A „magyarországi” és a „magyar” politika vitája a Felvidéken. A Magyar Nemzeti Párt „reálpolitikája” az 1920-as évek közepén. In Bárdi Nándor-Fedinec Csilla: Etnopolitika. A közösségi, magán- és nemzetközi érdekek viszonyrendszere Közép-Európában. Budapest, Teleki László Alapítvány, 2003; Szarka László: Integráció és együttműködés a kisebbségpolitikában. Magyar aktivista kísérlet Csehszlovákiában. In Bárdi Nándor-Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, Fórum Kisebbségkutató Intézet, 2006, 23-39.
