Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
7. A magyar aktivizmus zsákutcája
A magyar aktivizmus csődje 1938-ban 163 vák pártok az összes szavazat 43,93%-át (1935-ben 41% körül), a HSĽS a 26,93%-át (30,12%), a kommunisták 7,4%-át (12,97%), az EMP 17,53%-át (14,19%) míg a kárpátinémetek pártja 3,3%-át (1,7%) szerezte meg.677 Mivel ezek az adatok a magyar aktivisták szerepléséről gyakorlatilag semmit sem árulnak el, ezért esetükben a dél-szlovákiai járások, illetve települések hozzáférhető eredményeinek alapos elemzésére lenne szükség. Ennek híján az alábbiakban néhány település adataiból, illetve a fellelhető értékelésekből próbáltam az aktivisták eredményére következtetni. Az bizonyos, hogy a magyar többségű járások eredményei az Egyesült Magyar Párt jól érzékelhető előretörését mutatják, s megkockáztatható az az állítás, mely szerint a korábbi időszak választási eredményeivel szemben, amikor az ellenzéki magyar pártok a magyar lakosság szavazatainak maximálisan 55-60%-át szerezték meg, a ’38-as községi választásokon az EMP a magyar szavazatok 75—80%-át birtokolhatta. Az Egyesült Magyar Párt szempontjából ez az eredmény kétségkívül győzelemmel ért fel, ám a PMH értékelését, amely szerint „a kommunista pártnak csak romjai maradtak meg itt-ott, a szociáldemokraták a falvakból úgyszólván teljesen kiszorultak. Az Agrárpárt a magyar vidéken teljesen jelentéktelen frakcióvá gyengült”678 - túlzásnak érezzük. Az igazi kérdés az, kitől vette el az EMP azt a mintegy 20%-nyi szavazattöbbletet, amelyet a korábbi választásokhoz képest kapott. Bár a legkézenfekvőbbnek az tűnik, hogy az aktivistáktól, ám náluknál is több voksot veszítettek a kommunisták. Ezt a CSKP össz-szlovákiai eredménye éppúgy igazolja,679 mint a magyar régióban szerzett szavazatainak a száma, hiszen a magyar többségű településeken a CSKP mintegy 50-55%-os veszteséget könyvelhetett el. Az aktivisták eredményeit nehezebb megbecsülni, bár a helyi eredmények alapján az agrárpárti magyar szekció vereségét és a magyar falvakból való kiszorulását viszonylag nagy biztonsággal ki lehet jelenteni. Kicsit más a helyzet a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt magyar szekciójával, amely a jelek szerint a dél-szlovákiai járások nagy részében növelni tudta szavazatainak a számát. Persze az, amit a Csehszlovákiai Népszava állított, hogy a párt mandátumai megháromszorozódtak, enyhén szólva is túlzás volt,680 ám azt, hogy a magyar szekciónak sikerült kiszélesítenie választói bázisát, mind a regionális sajtóban közölt eredmények, mind pedig a Schulcz Ignác által a választásokat követően E. Beneš köztársasági elnök elé beterjesztett választási összesítés681 alátámasztani látszik. A Schulcz-féle lista szerint a magyar szociáldemokrácia az 1931-es községi választások 158 mandátumával szemben 1938-ban 573 mandátumot szerzett, miközben a pártra leadott szavazatok száma az 1935-ös parlamenti választásokkal összevetve 17 469-ről 22 893-ra nőtt. Persze a párt mandátumainak háromszorosára való növekedése csalóka, hiszen 1931-ben vélhetően kevesebb községben állított listát párt, mint 1938- ban, amikor Szlovákia 194 községében érték el ezt az eredményt. Valamivel pontosabb következtetésekre ad viszont lehetőséget az 1935-ös és az 1938-as szavazatszám összehasonlítása, amely alapján 24%-os növekedés mutatható ki, bár a parlamenti és a községi voksolás eredményeinek összevetése nem feltétlenül szerencsés. 677 ANM, f. Ivan Dérer, k. 527; Bystrický, Valerián: Politické rozvrstvenie spoločnosti na Slovensku vo svetle obecných volieb roku 1938. Historický časopis, 1992, 4. sz. 453. 678 PMH, 1938. június 16., 1. 679 A már idézett Dérer-féle összegzés szerint a községi választások során a CSKP a szlovákiai szavazatok 7,4%-át kapta. Az 1935-ös választások 12,9%-ához képest ez szavazatai mintegy 43%-ának az elvesztését jelentette. 680 Csehszlovákiai Népszava, 1938. június 31., 1. 681 AKPR. f. D-dúvemé, D-13679, k. 152, 8109/1938.
