Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
7. A magyar aktivizmus zsákutcája
A neoaktivizmus 155 vákiai forgatókönyvét a pozsonyi konzulátus információi szerint a Sokol, az Orol,639 a Csehszlovák Nemzeti Tanács szlovák osztálya, a Šafárik Társaság és más szervezetekkel együtt a magyar aktivisták vezetői december 9-én egyeztették.640 Az itt eldöntötték alapján a magyar aktivisták képviselői a következő hónapokban több antirevíziós nagygyűlésen vettek részt, s szólaltak fel - ám a források szerint kevés eredménnyel. A lelkes vezetők mögül ugyanis hiányoztak a tömegek, hiszen az aktivista választókat egyre inkább elbizonytalanította a prágai ígéretek teljesítésének az elmaradása. A korabeli magyar politika aktivista vonalának vizsgálata során nem mehetünk el szó nélkül a Magyar Katolikus Tanács (MKT), s általában a magyar katolikus törekvések mellett sem. A szlovenszkói magyar katolikus klérus döntő többsége a kezdetektől fogva fontos elemét képezte az OKP szervezetének, s így az egyik bázisa volt az ellenzéki magyar politikának is. Ebben a kapcsolatban azonban az idő előrehaladtával egyre mélyülő törések keletkeztek. Ilyenekre adott okot egyebek között az 1928-ban a Szentszék és a Csehszlovákia között megkötött modus vivendi, illetve az egyezmény alapján folyó és 1937 szeptemberében az Ad ecclesiaslici regiminis incrementum kezdetű apostoli bullával lezáruló tárgyalássorozat is. Ezek révén ugyanis megtörtént az egyházmegyei határoknak az államhatárokhoz való igazítása, ami sok egyéb mellett azzal is járt, hogy a szlovenszkói magyar papság, amely korábban gyakran fordult támogatásért Esztergomhoz, ezt a lehetőséget végleg elveszítette, s felértékelődtek számára a szlovák katolikus főpapsággal és a szlovák politikával való kapcsolatok. Még nagyobb problémát, sőt valóságos ellenállást okozott az OKP-ba tömörült papságon belül az általuk liberálisnak és zsidóbarátnak tartott Magyar Nemzeti Párttal való egyesülés gondolata, majd megvalósulása. S ha - különböző okokból - végül elfogadták is az egységes párt létrehozását, az új helyzettel megbékélni nem tudtak, s életben tartották azokat az elképzeléseket, amelyek egy önálló katolikus párt megalakítását vizionálták. Részben ezekből a megfontolásokból táplálkozva indult 1935-ben kezdeményezés a Katolikus Akció magyar tagozatán belül arra, hogy egy olyan testületet hozzanak létre, amely az Országos Keresztényszocialista Párttól (illetve később az Egyesült Magyar Párttól) függetlenül képviselné az itteni magyar papság érdekeit. A kezdeményezés mögött a szlovák és magyar források szerint egybehangzóan Tyukoss János és Lelley Jenő álltak, akik nem csupán Pavol Jantausch püspök és Martin Mičura katolikus szlovák politikus támogatását szerezték meg: az általuk kidolgozott tervezet a kormányzat jóváhagyását is bírta.641 Az 1936. június 25- én létrehozott Magyar Katolikus Tanács (MKT) deklarált célja a magyar katolikusság érdekvédelme volt,642 a cseh és szlovák katolikus körök által világra segített szervezettől azonban a kormánykörök elsősorban azt várták, hogy a szlovenszkói magyar egyházi és világi katolikus társadalom jó részét leválassza a magyar ellenzéki politikáról. Ezt a célt tükrözte az MKT elnökségének összetétele is, amelyben Tyukoss János mellett Lelley Jenő, Jánoky-Madocsány Gyula és Noszkay Ödön kapott helyet. Nem csoda, hogy mind a csehszlovák, mind a budapesti források az ellenzéki magyar egységet megbontó külön magyar - de a kormányzathoz lojális 639 A még a 19. század hatvanas éveiben megalakult cseh Sokol [Sólyom] az első köztársaság legnagyobb testnevelési egyesülete volt. Az erősen cseh (csehszlovák) nemzeti elkötelezettségű szervezet már Csehszlovákia megalakulásának folyamatában is fontos szerepet játszott, tagjai képezték a gerincét a csehszlovák légióknak és a felvidéki területek birtokbavételében is fontos szerepet kaptak. Az Orol [Sas] a katolikus szlovák ifjúságot tömörítő testnevelési egyesület volt. amely szoros kapcsolatokat ápolt Hlinka Szlovák Néppártjával. 640 MOL, K-64, 70. cs. 7 t. 1937-7-671. 641 SNA, f. PR BA, k. 253, b. í. 642 Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából. Esztergom, [k. n.], 1940, 93.
