Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
7. A magyar aktivizmus zsákutcája
A neoaktivizmus 153 Hodžának a nemzetgyűlés képviselőházának költségvetési bizottságában november 11-én elmondott beszéde azonban gyorsan lehűtötte a reményeket, hiszen a kormányfő ugyan bejelentette, hogy a nemzetiségi kérdés megoldását az aktivistákkal való megegyezésben látja, ám felszólalásából az is kiderült, hogy nincs szükség kisebbségi osztályok felállítására, mivel a miniszterelnökségnek amúgy is kötelessége foglalkoznia a kisebbségekkel.629 A kisebbségi ügyosztály tervétől való ily éles elhatárolódás feltehetően azoknak a törésvonalaknak a következménye volt, amelyek a prágai kormányzaton belül a kisebbségi kérdés rendezését illetően megmutatkoztak. Burkoltan erre utalhatott Schulcz Ignác is a költségvetés vitájában történő felszólalása során, amikor ugyan támogatásáról biztosította a költségvetést, ám jelezte azt is, hogy ez a költségvetés még nem oldja meg a „magyarságot joggal és alkotmánytörvényben megillető részesedését”.630 Ennek kapcsán pedig annak a véleményének is hangot adott, hogy a kormányfőnek és a koalíció „fennköltebb gondolkodású kormányférfiúinak” még meg kell küzdeniük a türelmetlen sovinizmussal. Az 1937. február 18-i kormánynyilatkozatot a magyar aktivisták megnyugvással fogadták, s úgy vélték, az alapul szolgál majd a magyar sérelmek felszámolásához is. A valóság azonban az volt, hogy a kormánynyilatkozat tartalma kifejezetten a szudétanémet lakosság helyzetére volt szabva, s bár Hodža kijelentette, hogy a magyarkérdést ugyanazon elvek alapján kívánják megoldani, azt ő is jelezte, hogy ez utóbbi esetben tartalmi változtatásokra van szükség.631 Schulczék sikerpropagandájába azonban az ilyen részletek nem fértek bele, s így folyamatosan azt kommunikálták, hogy a kormány és az aktivisták közötti tárgyalások már olyan előrehaladottak, hogy a megegyezés még húsvét előtt megtörténik.632 A feltámadás azonban mind ekkor, mind a miniszterelnök nyári érsekújvári látogatása során elmaradt. Hodža júniusi látogatásától ugyanis azt várták, hogy ott nagy bejelentést tesz majd a kormányfő - talán végre bejelenti a magyarkérdés rendezését előirányzó kormányprogram megszületését -, ám semmi ilyesmi nem történt, s a Nyitra-parti városban csupán semmitmondó udvarias üdvözlőbeszédek hangzottak el. A kormányfő érsekújvári látogatását a külsőségek jellemezték, hiszen a négylovas hintóbán ülő szlovák politikust a városba az aktivista magyarok lovas bandériumai kísérték be. Valós eredmények hiányában az aktivista sajtó nagy gonddal számolt be a kulturális élet minden olyan eseményéről, amelyet a kormánypárti mozgalom javára lehetett írni. így történt ez akkor is, amikor 1937-1938 folyamán valamiféle elmozdulás következett be a pozsonyi Petőfi-szobor ügyében, de az aktivizmus és Hodža dicsőítésére jó lehetőséget nyújtott a komáromi Jókai-szobor alapkőletétele is. Erre 1937. június 20-án, a miniszterelnök jelenlétében került sor, aki nagy hatású, magyar nyelvű beszédet mondott a helyszínen, amelyben méltatta a nagy magyar írót és szólt a Duna mentén élő népek egymásrautaltságáról is.633 Bár a szoborállítás ötlete és anyagi biztosítása a pártoktól független, de inkább ellenzéki szívű Jókai Egyesület érdeme volt, az aktivista sajtó úgy tett, mintha Hodža nagy kegyéről lett volna szó, s mintha ezt az aktivisták érték volna el nála: „Hogy a komáromi Dunán a munka megindult, azt is az aktivista szellem csinálta... Megvan a Jókai-szobor és visszaállítják a Petőfi-szobrot. Ez is aktivista munka”634 - idézte a Magyar Újság Schulczot. 629 Národní listy, 1936. november 12., 2.; Csehszlovákiai Népszava, 1936. november 15., 1. 630 Digitálni knihovna NS RČS 1935-1938, Poslanecká snëmovna - stenoprotokoly, 68. schűze, 1. prosince 1936. http://www.psp.cz/eknih/1935ns/ps/stenprot/068schuz/prilohy/priloh08.htm Letöltve: 2011. október 20. 631 Magyar Újság, 1937. március 14., 2. 632 Csehszlovákiai Népszava, 1937. március 28., 1, 633 A Jókai-szobor rövid történetét lásd Szénássy Zoltán: Ércbe öntött emlékezet. Irodalmi Szemle, 2008, 1. sz. 75-82. 634 Magyar Újság, 1937. november 3., 5.
