Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
Bevezetés
14 Bevezetés A pártokhoz nem vagy lazán kapcsolódó, de a Csehszlovákiához való lojalitást mindig hangsúlyozó politikai lapok közül a húszas éveket illetően A Reggel, míg a harmincas évek kapcsán a Magyar Újság szolgáltatta a legtöbb információt. A harmadik független aktivista napilap az 1927-től 1932-ig megjelenőd Nap volt, amely az előző kettőnél hangsúlyosabban képviselte a bulvár jellegű hírlapírást. A Reggel és a Magyar Újság viszonylag nívós jellegével szemben a pártlapok meglehetősen alacsony színvonallal bírtak. Ez különösen a Köztársasági Magyar Földműves Párt változó nevű, de azonos tartalmú lapjaira igaz (Népújság [1923-1926], Köztársasági Magyar Földműves [1927-1933], Földműves [1933-1936], Magyar Szó [1928-1935], Magyarság [1936-1938]), de a szociáldemokrácia lapjai (Munkásujság, Csehszlovákiai Népszava, Fáklya, Világszabadság) sem voltak igazán színvonalasak. A pártlapok sorát az Országos Parasztpárt Az Ugar című lapja (színvonaltalanságban talán ez viszi el a pálmát), illetve az Országos Magyar Kisgazda Iparos és Munkáspárt hetilapja, a Magyarság zárja. A nem aktivista lapok közül egyebek között a korszak legfontosabb csehszlovákiai magyar politikai lapja, a Prágai Magyar Hírlap, a Magyar Nemzeti Párt (MNP) hetilapja, a Barázda, a cseh és szlovák nyelvű sajtóból pedig egyebek között a Milan Hodžához közel álló Slovenský denník, Andrej Hlinka lapja, a Slovák és a Brünnben megjelenő Lidové noviny voltak leginkább hasznomra. A periodikus sajtó mellett a korabeli gazdag szlovenszkói magyar könyvkiadás olyan kiadványok egész sorát termelte ki, amelyek értékes adalékkal szolgálnak az aktivizmus történetéhez, illetve ahhoz, ahogyan az aktivisták Trianonhoz, a csehszlovák államhoz, a revízióhoz viszonyultak. Ezek közül kétségkívül kiemelkedik a későbbikben még tárgyalt két kiadvány, a Köztársasági magyarok jubileumi évkönyve,22 illetve a Váradi Aladár, Surányi Géza szerzőpáros Magyar múlt és jelen című könyve.23 Mindkettő esetében a kormányzathoz feltétlenül lojális aktivizmus reprezentatív kiadványairól van szó, amelyek különösen hasznosan forgathatók az aktivisták történelemszemléletének a megértéséhez. A Köztársasági magyarok jubileumi évkönyvében a köztársaság vezetőinek már-már túlzásba vitt tömjénezése mellett külön helyet kapott a földreform kormánypárti értékelése, illetve az agrárpárti magyar aktivizmus addigi történetének a felvázolása. A méreteivel tekintélyt parancsoló kiadvány a Csehszlovákiához hű magyarok életrajzi adatait és fotóit is felvonultatta. Sok értékkel nem bírnak, de a kutató számára érdekesek Szerényi Ferdinánd24 és Sebestyén József25 munkái, amelyek a csehszlovák államférfiak életútját dolgozták fel. Szerényi emellett kísérletet tett a magyar szociáldemokrácia útjának felvázolására is, de füzetszerű munkája inkább hitvallás, mint párttörténet, s szinte teljesen hiányoznak belőle az eseménytörténeti ada22 Gyürki István (szerk.): Köztársasági magyarok jubileumi könyve. Bratislava, Köztársasági magyarok jubileumi könyvének szerkesztő-bizottsága, [é. n.] 23 Surányi Géza-Váradi Aladár: Magyar múlt és jelen. Különös tekintettel a magyar kisebbség helyzetére a Csehszlovák Köztársaságban. Pozsony, Pocisk J„ 1928. A könyv - nyilvánvalóan nem véletlenül - szlovák nyelven is megjelent. 24 Szerényi Ferdinánd: Masaryk breviárium, avagy munkánk vezérfonala. Užhorod, Néplap, 1928; uő: Magyar sorsunk lükre. Levelek a magyar néphez. Užhorod, Néplap. 1928. 25 Sebestyén József-Spielberger Leo: BeneS. Egy nemzet élete, egy államférfi portréja. Bratislava, Slovenská Grafia, 1934; Sebestyén József: Hodia Milán útja. Bratislava, Sekey Viktor, 1938. Sebestyén történelmi látásmódját példázza a Tisza Istvánról írt s a korabeli cseh-szlovák felfogásnak teljes mértékben megfelelő könyve: Sebestyén József: Tisza István igazi arca. Bratislava, Saját kiadás, 1934.
