Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
7. A magyar aktivizmus zsákutcája
144 A magyar aktivizmus zsákutcája vák kormányok, mind a nemzetközi szervezetek számára evidens volt ugyanis, hogy a magyar lakosság döntő többsége az ellenzéki pártok mögé sorakozik fel, s ezen még az sem változtatott, hogy Csomorék gyakran igyekeztek úgy beállítani a helyzetet, mintha az MNP és az OKP csupán a földbirtokosok, ügyvédek, papok érdekeit védené. Már az 1935-ös parlamenti választások előtt történtek azonban kísérletek arra, hogy az aktivistákat az egész magyar közösség képviselőjeként kommunikálják, a köztársaság válságának éveiben pedig különösen fontos volt Prágának, hogy az aktivistákkal folytatott kommunikációt úgy állítsa be, mintha a magyar lakosság egységes érdekképviseletével tárgyalna. Igaz, e magyar érdekképviselet ilyesféle kisajátítási kísérlete a jobboldalt is jellemezte, hiszen az OKP és az MNP vezetői 1933-ban, majd pedig 1935-ben is többször tanácskoztak a Magyar Nemzeti Tanács megalapításának az ötletéről,596 amely nem csupán összefogta volna a két ellenzéki pártot, hanem fontos szerepet kapott volna a magyar közösség sérelmeinek a regisztrálásában is. Az elsősorban Szüllő Géza által preferált terv azonban nem jutott el a magvalósítás állapotáig. Az aktivisták részéről már korábban, 1933-ban Surányi Géza és Štunda vetették fel egy az aktivista magyarokat tömörítő Csehszlovákiai Magyarok Ligája nevezetű szervezet megalapítását. Elképzelésük szerint a Ligának a két magyar szekcióba tartozó egyéneken kívül más pártokban tevékenykedő és aktivista gondolkodású magyarok, illetve pártoktól független személyiségek is tagjai lettek volna.597 A Liga fő feladatát pedig abban látták, hogy a magyar lakosságnak a csehszlovák állam iránt érzett lojalitását hangsúlyozva ellensúlyozhatta volna az ellenzéki magyarok külföld felé folytatott propagandáját. Az elképzelésről mind a külügy, mind Ivan Dérer kedvezően nyilatkozott, de a terv megvalósítása - érthető okokból - komolyabban csak az 1935-ös választások után vetődött újból fel. amikor a parlament képviselőházában a 8 ellenzéki magyar képviselővel szemben immár 3 aktivista képviselő is ott ült, akiket egységes aktivista csoportként, a szlovenszkói magyarok kvázi „valódi képviseleteként” is fel lehetett léptetni, s akik a Csehszlovákiai Magyar Népszövetségi Ligában is pozíciókat szerezhetnének.598 Ebből kiindulva a választások után nem sokkal Schulcz Ignác már be is nyújtott a kormányköröknek egy olyan tervezetet,599 amely az aktivista csehszlovákiai magyarok reprezentatív szervének, a Csehszlovákiai Magyar Nemzeti Tanácsnak, vagy más verzió szerint a Csehszlovákiai Magyar Kisebbségi Munkaközösségnek a létrehozását irányozta elő. Schulcz elképzelése szerint a nemzeti tanács a politikai, a kulturális egyesületek, a gazdasági egyesületek, a sport- és testnevelési szervezetek, az egyetemisták szervezetei és más bejegyzett szervezetek delegáltjaiból állt volna össze, de természetesen csak olyan személyekből, akiknek megfelelő a viszonyuk Csehszlovákiához. A tanács egy állandó irodát is működtetett volna, amely egyrészt a kormány, másrészt a külföld felé is képviselné a magyarságot. Jelentőségét pedig az emelte volna, hogy a kormányzat minden, a magyarokat érintő kérdésben kikérte volna a véleményét. Schulcz szerint egy így kialakított testület képes lenne ellensúlyozni az ellenzék propagandáját, ezért tervéhez támogatást kért a kormányzattól, ám ezt feltehetően nem kapta meg, hiszen az aktivista magyarok nemzeti tanácsának ötlete gyorsan feledésbe merült. Az egységes aktivista front létrehozása azonban - legalábbis a szavak szintjén továbbra is aktualitással bírt, sőt maga Milan Hodža kormányfő is fontosnak tartotta ennek a megteremté596 NA, f. AMV-PMV 225, k. 118, 9171/33prez; SNA, f. PR BA, k. 252, 42928/1935prez. 597 AMZV, f. III. sekce, fasc. la, 136426. 598 MOL, K-63, 54. cs. 1935-7/4. 599 AMZV, f. III. sekce, k. 610, fasc. la.
