Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
7. A magyar aktivizmus zsákutcája
A magyar aktivizmus kései fellángolása az 1935-ös választások idején 141 sen kinevezett két-két megbízottja is gyakran bizonyult a legnagyobb csehszlovák párt politikai kortesének. Az Agrárpárt szándékait jelezte, hogy két szlovákiai választási kerületben, az érsekújváriban és a kassaiban is a magyar szekció jelöltjét, Csömör Istvánt és Štefan Štundát jelölték listájuk első helyére,586 ami határozott gesztus volt a magyar választók felé. Igaz, ezért ismét kiérdemelték Andrej Hlinka587 és a Slovák támadását, amely még gúnyrajzot is közölt Csömörről, aki a megtévesztet szlovák földműveseket Prágába vezeti.588 Hasonló módon befutó helyen indította a szociáldemokrácia Schulcz Ignácot. A Slovák karikatúrája Csömörről (Slovák, 1933. május 19., 4.) Az 1935 májusában megtartott parlamenti választások - akkor még nem lehetett tudni, hogy Csehszlovákiában hasonlóan szabad választásokra 1990-ig kell majd várni - a politikai erőviszonyok jelentős elmozdulását rögzítették, s tulajdonképpen „hivatalosan” is útjára indították a 586 Slovenský denník, 1935. május 5., 2. 587 Slovák, 1935. május 18., 1. A választások előtti írásában Hlinka a „szlovák föld” (sic!) bitorlójaként tünteti fel Csömört: „...a magyar zsellért, Štefan Csömört, aki mezőgazdasági munkás volt, a földbirtokreform haszonélvezőjévé tették, s Csömör ma 140 kataszteri hold jó szlovák termőföld birtokosa. Pedig nem harcolt érte sem Pittsburghben, sem a világháború harcterein, nem védte Érsekújvárnál, Losoncnál, Zólyomnál vagy Nagymihálynál. Egyedüli érdeme az, hogy csatlakozott az agrárpárti nemességhez s ma ez a nemesség parancsol a szlovákoknak is, akik magyart sohasem választanának meg, és sohasem küldenének ilyen államfordulat utáni birtokost saját képviselőjükként Prágába.” 588 Slovák, 1935. május 19., 4.
