Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
7. A magyar aktivizmus zsákutcája
A magyar aktivizmus kései fellángolása az 1935-ös választások idején 139 lehetséges adminisztratív módszerrel igyekezett visszafogni azt. Ennek jegyében tiltották be a Fiatal Magyarok Munkacsoportjának szervezését, s állították le 1933-1934-ben három alkalommal is rövidebb időre a Prágai Magyar Hírlap kiadását.574 Sőt ellenzéki körökben általános volt a meggyőződés, hogy ha a PMH nem változtat a kormánnyal szembeni magatartásán - az új törvények lehetőségeit kihasználva -, akár a lap végleges betiltására is sor kerülhet. A nemzetközi és a csehszlovák politikában bekövetkezett változások a prágai kormányzatot arra intették, hogy a hatalom megtorló eszközeinek erősítése mellett a kisebbségi közösségek politikai életét konstruktívabb eszközökkel is megpróbálja befolyásolni. Ennek jegyében született tervezet a Kisebbségi Kérdések Központi Hivatalának a miniszterelnöki hivatal vagy a belügyminisztérium keretén belül való felállításáról, amely egy helyre összpontosította volna a német, a magyar és más nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos kérdések kezelését.575 Amint a külügyminisztériumi levéltárban megtalálható tervezet jelezte, egyfajta kvázi kisebbségi minisztériumról lett volna szó, amely nem is annyira a kisebbségi érdekek, mint inkább az államiak védelmét szolgálta volna. A hivatal megvalósítására azonban, bár az ötlet 1936-ban kissé módosított formában ismét felmerült, nem került sor. A másik ilyen eszközt az aktivista erők hatékonyabb támogatása jelenthette volna, ám ebben nem volt egység a kormánykoalíción belül, s mint annyi más kérdés, részben ez is a cseh pártok egymással szembeni konkurenciaharcának áldozatává vált. Legalábbis ezt jelzi az Edvard Beneš által fémjelzett Csehszlovák Nemzetiszocialista Párt kísérlete, hogy az agrárokhoz és a szociáldemokratákhoz hasonlóan létrehozza a maga magyar szekcióját. Arról, hogy a főleg a cseh nemzetiségű állami alkalmazottak között népszerű párt a szlovákiai magyarok között is meg akarná vetni a lábát, 1934 tavaszán érkeztek az első hírek, amelyek egybehangzóan a volt aktivista pártalapító, Csánki Aladár szerepét emelték ki. Csánkinak a nemzetiszocialisták ágenseként való megjelenése már csak azért is pikáns ügynek számított, mivel 1923-ban ő hozta létre a Köztársasági Magyar Földműves Szövetséget, s bár Csömör kiszorította őt a vezetésből, még 1932 őszén is a KMFP mellett agitált,576 1 93 3 áprilisában pedig fel is szólalt a magyar szekció országos kongresszusán.577 Közben ügyvédi praxist folytatott, s rendszeres időközönként kiadott röpirataiban fejtette ki véleményét a szlovákiai magyar politikáról. A Csehszlovák Nemzetiszocialista Párt magyar frakciójának megalapítására a húsvét előtti napokban, egy Léván tartott gyűlésen került sor,578 ahol Csánki saját, Bátran a jövő elébe c. politikai füzetét osztogatta. Az ötoldalas füzet meglehetősen zavaros okfejtése a szerző nézeteinek. Csánki ugyanis nem csupán az ellenzéki magyar pártok „antidemokratikus” programját bírálja benne, hanem Hodža őszintéden és soviniszta politikáját is, amelynek célja „a Dunáig és a Tiszáig mindent szlovákosítani”.579 A szlovenszkói magyarság számára az egyedüli járható utat a csehekkel - konkrétabban a nemzetiszocialistákkal - való megegyezésben látja (szerinte a szlovákokkal való egyezkedés hibás lépés). Ennek alátámasztására pedig utal a párt elnökével, Václav Klofáčcsal és a párt húzónevével, Edvard Benešsel folytatott megbeszéléseire. Csánki röpirata igazolni látszott a prágai magyar követség azon feltételezését, hogy a nemzetiszocialista párt magyar szekciója megalapítási kísérlete nem is annyira az ellenzéki pártok sza574 Angyal: Érdekvédelem, i. m. 187. 575 AUTGM, fond T. G. Masaryk, k. 73, R133/3, menšiny všeobecne. 1934-1938. 576 ŠAPLv, f. OÚLv. 83L/1932prez. 577 Magyar Szó, 1933. április 28., 2. 578 MOL, K-63, 50. cs, 7/4, 89pol/1934. 579 Csánki: Bátran, i. m. 4.
