Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)

6. Az aktivizmus sajtója

134 Az aktivizmus sajtója éledés” - nyilvánvalóan nem véletlenül - egybeesett a Prágai Magyar Hírlap három hónapra való hatósági betiltásával.558 A lap életképességét azonban feltehetően így is csak a bőkezű prá­gai szubvenciók által lehetett biztosítani. Ennek nagyságára nézve pontos információink nin­csenek. Az egyedüli fogódzót Rudolf Urbannak Csehország német megszállása idején kiadott és a prágai külügyminisztérium III. szekciójába tartozó sajtóosztálya rezervált iratait ismertető könyve jelenti, amely szerint a sajtóosztály 1936. január 1-vel kezdődően rendszeresen havi 30 ezer Kč összeget utalt a kiadvány által csak „zsidó újságnak” minősített Magyar Újság támo­gatására.559 A következő években a Magyar Újság a szlovenszkói magyar sajtó egyik fontos szereplőjé­vé vált. Színvonalas írásainak köszönhetően különösen a városi, illetve a zsidó lakosság560 köré­ben volt népszerű. Ebben közrejátszott, hogy az állandó szerkesztőgárda mellett elsősorban a szlovenszkói valóságot jól ismerő hazai magyar publicisták (Jócsik Lajos, Szalatnai Rezső, Kovács Endre) adták a lapba írásaikat, bár azért az emigránsok (Antal Sándor, Kaczér Illés, Barta Lajos) is helyet kaptak. Irodalmi rovatában pedig olyan nevek publikáltak, mint Kosztolányi Dezső vagy Ignotus. A lap szellemiségét azonban - egy kis időt kivéve, amikor Jankó Zoltán szerkesztette - Dzurányi határozta meg, aki a kormányzatot és az ellenzéket egy­aránt ostorozó, de a Csehszlovákia iránti lojalitásnak mindig helyet adó írásaival széles olvasó­­közönséget szerzett a lapnak. A Magyar Újság helyzete azonban végig kényes volt, hiszen az ellenzéki magyar sajtó egyértelműen a kormány lapjának tartotta, s igyekezett a szélesebb magyar olvasóközönséget leválasztani a lapról. Másrészt cseh és szlovák körökből is sok táma­dás érte a lapot, amely népszerű volt ugyan, de a PMH-1 nem tudta maga alá gyűrni. Felrótták neki azt, hogy bár mindenki ismeri a hátterét, tehát fölösleges álcáznia kormánypártiságát, még­sem mer határozott állást foglalni a revíziós mozgalommal szemben. Azt is kifogásolták, hogy a lap a híreit szívesen veszi át a MTI-től, s hogy a kulturális és szellemi élettel foglakozó írása­iban még mindig Budapestre figyel, nem pedig Prágára és Pozsonyra, s ezáltal nem gyengíti, hanem erősíti a szlovenszkói magyarok és Budapest szellemi kapcsolatát.561 Meglepő módon a szlovák forrásoknál is erősebben kritizálták a Magyar Újság szellemisé­gét az aktivista magyar szekciók lapjai, a Csehszlovákiai Népszava és a Magyarság. Az előbbi például „műellenzéki habitusban tetszelgő magyar nyelvű” kormánylapnak nevezte a Magyar Újságot, miközben azt nehezményezte, hogy Dzurányi az ellenzékkel összhangban bírálja a pozsonyi rádió magyar nyelvű adását.562 A támadások hátterében feltehetően az aktivista vezé­rek Dzurányival szembeni averziója és egyfajta szakmai féltékenység húzódhatott meg, hiszen a Csehszlovákiai Népszavává, de különösen a Magyarsággá1 összehasonlítva a Magyar Újság tényleg más szintet képviselt. 558 Azt. hogy a PMH megjelentetésének felfüggesztése összefüggésben volt a Magyar Újság megjelentetésével, az OKP képviselője, Jabloniczky János is szóvá tette a képviselőházban. VÖ. Digitálni knihovna NS RČS 1929-1935, Poslanecká snémovna - stenoprotokoly, 284. schűze, 20. éervna 1933. http://www.psp.cz/eknih/1929ns/ps/stenp­­rot/284schuz/s284001.htm Letöltve: 2013. június 9. 559 Urban. Rudolf: Tajné fondy III. sekce. Z archívu Ministerská zahraničí Republiky československé. Praha, Orbis, 1943, 215. A protektorátus idején a Masaryk és Beneš neve által fémjelzett első Csehszlovák Köztársaság lejára­tása céljából kiadott munkát ugyan fenntartásokkal kell kezelnünk, de a fenti adat hitelességében nincs okunk kételkedni. 560 Szvatkó Pál: A sajtó. In Borsody István (szerk.): Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938. Somorja, Méry Ratio, 2002 (Reprint), 138. 561 AMZV, f. III. sekce, k. 610, fasc. la. 562 Csehszlovákiai Népszava, 1938. február 6.. 2.

Next

/
Thumbnails
Contents