Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
6. Az aktivizmus sajtója
Az aktivista sajtó a húszas években 129 szerkesztésében külön hetilapot adtak ki, ám ez sikertelen próbálkozásnak bizonyult. Szintén a magyar szociáldemokrácia érdekeltségébe tartozott a Kendi Zoltán szerkesztésében Komáromban megjelenő Komáromi Hírlap című hetilap. 6.2. Dzurányi László és a Magyar Újság Az aktivista sajtó történetében a harmincas évek első fele jelentette a töréspontot. Ekkor jutott csődbe a pártoktól és ideológiáktól jórészt független, s leginkább csak a laptulajdonos Zay Károly ízlését és érdekeit tükröző A Nap már ismertetett projektje, s erre az időre esett A Reggel agóniája is, amelyet több egymástól független forrás is előre jelzett. Váradi Aladár már idézett jelentése, illetve egy a köztársasági elnöki iroda számára készült belügyi jelentés is megegyezett ugyanis abban, hogy A Reggel nem tudja beteljesítni feladatát, s ezért érdemes lenne más megoldásban gondolkodni, sőt 1932-ben az Agrárpárt prágai központjában is felmerült, hogy be kellene szüntetni a magyar sajtótermék támogatását. A javaslatot egyebek között azzal indokolták, hogy a lap - szerkesztőinek köszönhetően - elsősorban a városi lakosság értékrendjét tükrözi, noha az Agrárpárt magyar szekciója főleg a falusi lakosságot akarja megszólítani.540 Az is felvetődött, hogy A Reggel helyett a pártnak talán az akkor Nyitrán megjelenő Magyar Szól kellene támogatnia, amely ezt követően Friss Újság címmel jelenhetne meg. A Reggellel szembeni bizalmatlanságban persze az is szerepet játszott, hogy az tetemes adósságot halmozott fel, elsősorban a Pocisk J. és Társa Könyvnyomda, a hermándi (Harmanec) papírgyár, illetve a Csehszlovák Sajtóiroda felé.541 A Reggel körüli problémák feltehetően a korszak egyik legjobb tollú szlovenszkói magyar újságírója, Dzurányi László előtt sem voltak ismeretlenek, s okkal feltételezhetjük, hogy A Reggel koporsójába lényegében ő ütötte az utolsó szöget azzal a javaslatával, amelyet egy új aktivista magyar lap megindítására tett. Dzurányi kitűnő újságíró, a korszak egyik legjobb szlovákiai magyar szerkesztője volt, ám jellemgyengesége is közismert. Erről minden objektív lexikoncikknél kifejezőbben mesél egy 1931-ben Budapestre küldött követségi jelentés néhány sora, amely szerint a Debrecenben született, majd újságírói pályáját Eperjesen elkezdő Dzurányi542 „nagyon tehetséges újságíró, aki azonban végtelen bohém. El tudná költeni Krisztus palástját és kockázni tudna a római katonák példája szerint. O volt 48-as újságíró, volt Fischer-Colbrie-nek543 is az újságírója, tele van a nyugat szellemével: politikai flerje van, de magasabb viszonylatokból a helyzetet megmérni nem tudja. Folyton pénzzavarokkal küzd és ezt a pénzzavarát az, aki a pénz fölött diszponál, meg tudja szüntetni”.544 Dzurányi, miután a 540 AUTGM, fond T. G. Masaryk, k. 393. Naši maďari, 9, 24/32. 541 AMZV, f. III. sekce, k. 610, fasc. la. 542 Dzurányi László (1888. július 10., Debrecen - 1955, Pelejte) - újságíró, szerkesztő. Hírlapírói pályáját Eperjesen kezdte, majd 1918-tól 1923-ig a Kassai Napló felelős szerkesztőjeként tevékenykedett. Egyik alapítója volt a Magyar Jogpártnak. 1925-től a Prágai Magyar Hírlap főszerkesztőjeként dolgozott. Ebben az időszakban írásai, főleg vezércikkei által jelentős hatást gyakorolt a szlovenszkói magyar ellenzéki politikára is. 1932-ben szakított az ellenzéki magyar lappal, s a kormánypárti Magyar Újság főszerkesztője lett. amely általa a korszak egyik legszínvonalasabb csehszlovákiai magyar nyelvű lapjává nőtte ki magát. Az első bécsi döntést követően visszavonult a közélettől. A második világháború után egy ideig még Pozsonyban élt, s alkalmilag szlovák lapokban publikált. Miután az 1948-ban újra meginduló magyar sajtóban már nem volt számára hely, a Tőketerebeshez közeli Pelejtére vonult vissza. 543 Fischer-Colbrie Ágoston (1863-1925) kassai megyés püspök, az Országos Keresztényszocialista Párt egyik fő ideológusa volt. 544 MOL, K-64, 42. cs, 7. t, 362res.pol./1931.
