Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
5. A trianoni határok és a lojalitás kérdése az aktivisták kommunikációjában
124 A trianoni határok és a lojalitás kérdése az aktivisták kommunikációjában szolgáltatás elemét (Slávik) és a magától értetődő „definitívumát” (Hodža) igyekeztek megtalálni a trianoni békeszerződésben, s természetesen mereven elzárkóztak annak bármiféle revíziójától. Közös volt azonban az összes írásban a Horthy-rendszer kemény bírálata és a magyar irredentizmus elutasítása. Illetve az is, hogy ezek a szövegek (akár a cseh-szlovák, akár a magyar szerzőké) a téma számos vetületével foglalkoztak, csupán az szorult háttérbe, ami A Reggel c. lap olvasóit leginkább érdekelhette: vagyis a szlovákiai magyarok helyzetével és azok viszonyával Trianonhoz. Ez feltehetően kényes kérdés volt a korabeli szlovákiai magyar aktivizmus reprezentatív lapjának számító A Reggel számára, amelyet jórészt magyarországi emigránsok szerkesztettek, s amelynek kevés köze volt a szlovákiai magyar valósághoz. A Reggel különszámánál tanulságosabb volt a Léván megjelenő, magát független kisebbségpolitikai hetilapnak mondó, de jól láthatóan aktivista szellemiségű Magyar Szó évfordulás írása, amely elsősorban a Trianon előtti nagybirtokos kormányzatot hibáztatta a magyarság sorsáért. Az írás az új rendezés pozitívumait is igyekezett számba venni, amelyek közül első helyre a titkos és általános választójogot helyezte, amelynek köszönhetően „a legszélesebb magyar népi tömegünkben jelen lehetünk, részt vehetünk a kormányzásban”.523 A Magyar Szó írása az államhatárok revíziója helyett Briand páneurópai terveit nevezte meg olyan megoldásként, amelyek újból visszaadhatja az „akadálytalan [magyar] kultúrközösséget”. Összességében elmondható, hogy az aktivista politika nem csupán a versailles-i rendszer realitását fogadta el, de - bár nem egyforma lelkesedéssel - kiállt az új rendezés elvei mellett is. Argumentációja nagyrészt a hivatalos csehszlovák kommunikáció elemeinek átvételére épült, miközben elsősorban az osztályszempontokat igyekezett az előtérbe tolni. Trianon ebben a megközelítésben választóvonal volt egy feudális, a munkások és a földművesek érdekeit sárba tipró, antidemokratikus világ és a csehszlovák demokrácia között. Ennek a koncepciónak a jegyében a magyar aktivizmushoz kapcsolódó kiadványok a történelmi Magyarországot a valóságosnál is sötétebb színekkel festették meg, míg a korabeli Csehszlovákiát kritikátlanul dicsőítették. Az agrárpárti és a szociáldemokrata magyarok ebben a megközelítésben a történelmi Magyarország bukását egyaránt törvényszerűnek és elkerülhetetlennek ítélték meg, s abban is egyetértettek, hogy a Csehszlovákiába került magyarok szélesebb jogokkal rendelkeznek, mint ha Magyarország polgárai maradtak volna. Választóikra való tekintettel azonban nem direkt módon a trianoni határok revízióját utasították el, hanem annak aktualitását, mivel a revíziót a csehszlovák állam által képviselt demokrácia és a Horthy Magyarországa által képviselt antidemokratikus, fasiszta (sic!) alternatívák közötti választásként értelmezték: „A revízió számunkra idegen gondolat, mert a mai Magyarországon olyan reakció van, amiből nem kérünk.”524 Lojalitásuk - elsősorban a szociáldemokraták esetében - tehát nem a Csehszlovák Köztársasághoz kötötte őket, hanem annak demokratikus berendezkedéséhez: „A kapocs, amely bennünket Csehszlovákiához fűz, a demokrácia. Ha ez a kapocs elszakadna, ha Csehszlovákiában is áttörné a nyugati demokrácia gátjait a fasiszta ár, olyan idegenné válna lábunk alatt a csehszlovák talaj, mint amilyen idegen számunkra a mai magyar föld, ahol a fehér ellenforradalom zászlaját lengeti a szél.”525 523 Trianon és az itthoni magyarok. Magyar Szó, 1930. június 8., 1. 524 Csehszlovákiai Népszava, 1933. június 16., 2. Ez természetesen nem azt jelentette, hogy egy demokratikusabb magyarországi berendezkedés esetén támogatták volna a revíziót. Kommunikációjukban a várt magyarországi „rendszerváltás” esetére a két ország kapcsolatainak gyors javulását remélték, amely a szlovákiai magyar ellenzéki pártokat is ellehetetlenítené, így az itteni magyarok között is az aktivista gondolat válna uralkodóvá, ami egyben a nemzetiségi problémák megszűnését is magával hozná. 525 Uo.
