Simon Attila: Az elfeledett aktivisták. Kormánypárti magyar politika az első Csehszlovák Köztársaságban - Nostra Tempora 19. (Somorja-Komárom, 2013)
4. A baloldali alternatíva
A magyar szociáldemokrácia útja az önállóságtól a beolvadásig 99 A fentebb jelzett gondok miatt az 1925-ös parlamenti választások közeledtével a magyar szociáldemokrácián belül felerősödtek a változást követelő hangok, amelyekből két egymással vitában álló elképzelés volt megkülönböztethető. Az első leginkább a kassai Borovszky Géza személyéhez köthető, aki a lapokban megjelenő írásaiban, illetve a parlamenti felszólalásaiban is a kormány és az azt alkotó pártok (benne a csehszlovák szociáldemokrácia) addiginál keményebb kritikáját fogalmazta meg. Egy 1923-as parlamenti felszólalásában - igaz, elsősorban osztályszempontok, nem a nemzetiségi viszonyok miatt - fikciónak nevezte a csehszlovák demokráciát,424 a Munkásujság egyik 1925 tavaszi számában közölt írásában pedig azt állította, hogy abból (a csehszlovák demokráciából - SA) épp a demokratikus elemek hiányoznak, így a csehszlovák rendszer a „kisebbségek jogfosztásának alapja, szolgaságának forrása...”425 A párton belüli másik irányvonalat, amely nehezebben tapintható ki, elsősorban a pozsonyi Schulcz Ignác és Fehér Ferenc képviselte, illetve ide lehet sorolni a párt komáromi és lévai csoportjait is. Schulczék ezekben az években már jó kapcsolatokat ápoltak Ivan Dérerrel, s nemegyszer felbukkantak a csehszlovák szociáldemokrácia által szervezett pozsonyi rendezvényeken is. Ok a magyar ellenzék helyett a csehszlovák szociáldemokrácia irányába kívántak elmozdulni, ami a nyilvánvalóan a párt ellenzéki hangjának mérséklődését is magával vonta volna. A két tábor közötti véleménykülönbséget egy Borovszkyval a Kassai Naplóban megjelentetett interjú hozta a felszínre, amelyben a kassai politikus a választási törvény esetleges módosítása kapcsán azt a véleményét fejtette ki, hogy a „magyarságnak nincs más útja, mint az egységes listával való választás”.426 Borovszky szerint ugyanis a szocialista pártok koalíciójára nincs esély, hiszen a csehszlovák szociáldemokrácia az előző öt évben része volt a kormánynak, s így felelős a „brutális” nemzetiségi elnyomásért is. Ezért a magyar szociáldemokratáknak a magyar polgári pártokkal kell összefogniuk, s közösen kell védeniük a kisebbségi jogokat. Vagyis Borovszky az osztályszempontú politizálás helyett erőteljes nemzeti szempontú ellenzéki magatartást javasolt. Borovszky felvetése azonnal heves reakciókat váltott ki. A Reggelben egy meg nem nevezett szociáldemokrata politikus utasította el a felvetést, a Munkásujságban pedig olyan közlemény jelent meg, amely éles határvonalat vont a szocialista célok és a „keresztényszocialista, kisgazda és egyéb csalásokkal felruházott, úgynevezett magyar pártok között,” s leszögezte, hogy a CSKMSZMP továbbra is a köztársaság talaján és elsősorban a testvérpártokkal együttműködve kíván politizálni.427 Borovszky ismét a Kassai Naplóban vágott vissza, s jelezte, hogy ahogy ő is a magánvéleményét fejtette ki, úgy A Reggelben és a Munkásuj Ságban megjelent vélemények sem a párt hivatalos álláspontját tükrözik, hiszen a pártvezetés még nem tárgyalt erről a kérdésről.428 A párt további irányvonalát illető döntés azért is volt sürgető, mert az egyre erőtlenebb CSKMSZMP-nek fontos lett volna olyan szövetségest találnia, amelynek a hátán bejuthat a parlamentbe. S mivel ilyen szoros együttműködés a magyar ellenzékkel nem nagyon jöhetett szóba, Fehérék a csehszlovák szociáldemokratákkal kezdtek tárgyalásokat egy esetleges választási együttműködésről. Ezek során a magyar párt annak fejében, hogy a Csehszlovák Szociál424 Digitálni knihovna NS RČS 1920-1925, Poslanecká snëmovna - stenoprotokoly, 234. schűze, 29. listopadu 1923. http://www.psp.cz/eknih/1920ns/ps/stenprot/234schuz/prilohy/priloh03.htra Letöltve: 2011. október 20. 425 Munkásujság, 1925. május 17., 1. 426 Kassai Napló, 1925. július 12., 2. 427 Munkásujság, 1925. május 17., 1. 428 Kassai Napló, 1925. július 23., 5.
