Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
2. A jubileumi év
82 A jubileumi év politikája azt jelezték, hogy a köztársaság egységére a szlovák törekvések legalább ugyanolyan veszélyt jelentenek, mint a németkérdés. Az igazi problémát azonban mégis a szudétanémet-kérdés jelentette, amely ugyan már korában is ott volt a levegőben, de amely az anschluss után került igazán a figyelem középpontjába. Bár Hitler expanzív tervei szempontjából a Csehszlovák Köztársaság felszámolása evidens cél volt, a német kancellár elképzelésiben a szudétanémet-kérdés felhasználása sokáig nem kapott szerepet, amiben az is közrejátszhatott, hogy a tömegbázist adó tagsággal szemben az SdP vezetése (Henlein, Heinz Rutha, Walter Brand) jórészt a spannizmus hatása alatt levő Kameradschaftsbundból jött.212 Berlin és a Konrád Henlein vezette SdP kapcsolatait illetően máig nem egyértelmű a kép, ám valószínűnek látszik, hogy csupán 1937 végén kezdtek szorosabbá válni. Ekkor ajánlotta fel Henlein a birodalmi kancellárnak címzett levelében, hogy a náci politika szolgálatába állítja pártja tevékenységét, s feltehetően ekkoriban fogalmazódott meg Hitler számára is, hogy a szudétanémet probléma felhasználható a szomszédos Csehszlovákia szétverésére.213 Ebben az a felismerés is közrejátszott, hogy a Chamberlain vezette Nagy- Britannia egyre inkább hajlandónak mutatkozott a versailles-i határok békés eszközöket alkalmazó revíziójára. Innentől az SdP tkp. Hitler engedelmes eszközeként élt vissza a szudétanémet lakosságnak az önrendelkezés iránti legális igényével. Hitler számára azonban az első lépés mindenképp Ausztria lenyelése volt, ami végül 1938. március 12-én valósult meg. Az anschluss nem csupán versailles-i rendezés újabb megsértését, illetve a német térhódítás újabb eredményét jelentette, meghatározó jelentőséggel bírt a csehszlovák belpolitikára is. A „német élettér megnövekedésének” közvetett hatásait szinte azonnal érezni lehetett Csehszlovákiában. A Szudétanémet Párt vezetője, Konrad Henlein már másnap felhívásban fordult az összes csehszlovákiai némethez, amelyben a „német népcsoport” (Volksgruppe) azonnali politikai egységének megteremtésére szólította fel őket, miközben a többi német pártnak azt üzente, hogy nincs joguk a létezéshez.214 A címzettek megértették a nekik szóló üzenetet, s a következő hetekben még az aktivista pártok is beolvadtak az SdP-be. Csupán a Wenzel Jaksch vezette szociáldemokraták őrizték meg különállásukat, de jelentős befolyást már nem tudtak gyakorolni a szudétanémetekre, akik szinte egy emberként sorakoztak fel az SdP mögé. A Szudétanémet Párt, amelynek immár 55 fős képviselője ült a nemzetgyűlésben, ezzel egyértelműen az ország legnagyobb pártjává vált. Az SdP padsoraiba átült volt aktivista német képviselőknél nagyobb jelentősége volt azonban annak, hogy az SdP fokozatosan ellenőrzése alá vonta a csehországi német társadalmi szervezetek nagy részét, köztük a nagy népszerűségnek örvendő testnevelési egyesületeket és a német szakszervezeti tömörüléseket, és egyfajta totális hatalmi központtá alakult át. Ezzel párhuzamosan a Csehszlovákiában élő németek öntudata szinte ugrásszerűen megnövekedett, s egyre nyíltabban kezdtek egy második anschlussról beszélni, ami az ő értelmezésükben a szudétanémet területek Németországhoz csatolását jelentette volna. Türelmetlenségük azonban ekkor még kínos volt Hitler számára, aki - bár a fegyveres megoldást se zárta ki - lehetőleg nagyhatalmi konszenzussal és háború nélkül akarta megoldani ezt a problémát is. Jól látta ezt a helyzetet a prágai magyar követség ügyvivője, Vörnle János, aki április folyamán a következő sorokat vetette papírra: „Senki előtt 212. Kúrál, Václav: Česi, Nemei a mníchovská križovatka. Praha, Karolinum, 2002, 81. 213. Vo. Kural, Václav: Konflikt místo spoločenství. ČeSi a Némci v československém státí ( 1918-1938). Praha, Ústav mezinárodních vztahu, 1993. 165-167. 214. Kárník, Zdenčk: České zeme... 3. i. m. 504.
