Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
2. A jubileumi év
78 A jubileumi év A kormányzatnak a magyar kisebbséggel szembeni politikája számos tényező függvénye volt, s nyilvánvalóan magán viselte nemcsak azt, hogy a magyarkérdés megoldása fontossági sorrendben a német- és a szlovákkérdés mögé szorult, hanem azt is, hogy Budapest pozíciója és érdekérvényesítő ereje messze nem volt olyan, mint Berliné. A kormány nemzetségi politikája azonban számos egyéb belpolitikai érdektől is függött, így az egyes politikai pártok szándékaitól sem volt független.198 A meghatározó erő ebből a szempontból természetesen az Agrárpárt volt, amely a párton belül működő magyar szekció révén akár érdekelt is lehetett volna a konstruktív megoldásokban. A Csömör és Stunda által fémjelzett magyar aktivisták azonban érdemben egyáltalán nem tudták befolyásolni a kormánypárt nemzetiségi politikáját, s ahelyett, hogy az ő javaslataik képezték volna a párt magyarokkal szembeni politikájának az eredőjét, inkább csak a kormányzat ötleteit igyekeztek a saját munkájuk eredményeként feltüntetni. Mindazonáltal Milan Hodža miniszterelnökké választásával egy a magyarkérdést jól ismerő politikus került a kormány élére, aki természetesen az Agrárpárt magyar-politikájára is döntő befolyással bírt. A Hodža vezette agrárokon kívül a szociáldemokrata pártnak lehetett ilyen-olyan külön elképzelése a magyarkérdés megoldásáról, hiszen ennek a pártnak is működött - az agrárokénál valamivel önállóbb - saját magyar szekciója, s a párt szlovákiai vezéralakja, Ivan Dérer ebben az ügyben többször is megszólalt. Dérer azonban a maga nemében még Hodžánál is merevebb volt, s 1938-ban is görcsösen ragaszkodni kívánt az állam centralista berendezkedéséhez s a nemzetiségi kérdés addigi gyakorlatához.199 Az országos pártok azonos sablonra szabott nemzetiségi politikája alól kivételt a CSKP jelentett, amely amellett, hogy kemény hangon bírálta a csehszlovák állam nemzetiségellenes politikáját (ez a bírálat persze elsősorban a „burzsoá állam” elleni frontális támadás része volt), a harmincas évek közepéig kiállt a nemzeti kisebbségek önrendelkezési joga mellett,200 ami a párt programjában is megjelent: „Követeljük a szlovák és a magyar nép különválásig terjedő önrendelkezési jogát. Ez annyit jelent, hogy szembehelyezkedünk azzal, hogy a szlovák és a magyar nemzet játékszer legyen az imperialista hatalmak kezében, s hogy vásári lócsiszárokként alkudozzanak a bőrére a csehszlovákiai és a magyarországi urak, akik erőszakkal kényszerítik arra, hogy az adott pillanatban erősebb imperialista selma jobbágya legyen. Azért harcolunk, hogy a szlovák és a magyar nemzetnek joga legyen eldöntenie a saját sorsát, élete módját, joga legyen akár különválni az államtól, ha nem akar a határai között élni. “201 A fasizmus veszélyének megnövekedése, valamint a Komintern VII. Kongresszusán erre reagálva elfogadott direktívák, amelyek nem csupán a népfrontpolitika támogatását mondták ki, hanem a kommunista pártoknak a polgári demokráciákhoz való viszonyában is változást hoztak, a CSKP-n belül is számos addigi dogma átértékeléséhez vezettek.202 A CSKP 1936. április 198. Az országos pártok magyarokkal kapcsolatos elképzelései eddig teljes mértékben a szakirodalom figyelmén kívül maradtak. 199. A szlovákiai szociáldemokrácia történetéhez és Ivan Dérer politikájához általában lásd Sikora, Stanislav-Hotár, Viliam S. (zost.): Kapitoly z dejín sociálnej demokrácie na Slovensku. Bratislava, T. R. I. Médium, 1996. 200. Lipták, Ľubomír: Slovensko v 20. storočí, i. m. 144. és 148. 201. Idézi Plevza, Viliam: A CSKP nemzetiségi politikája. Bratislava, Madách, 1983, 171. 202. Érdemes azonban arra is felfigyelni, hogy miközben a Komintern Nyugat-Európát illetően már 1934-től szorgalmazta a népfront politikáját, a CSKP számára adott instrukciói még ezt nem tartalmazták. Változás majd csak a Csehszlovákia és a Szovjetunió között 1935-ben megkötött szerződés után következett be. A Komintern és a CSKP viszonyát illetően lásd Rupnik, i. m.
