Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
1. Húsz év után. A szlovákiai magyarok 1938-as társadalmi, politikai rajza
A szlovákiai magyarok politikai és kulturális pozíciói 55 ezer koronányi támogatásból 123 ezer korona jutott az Egyesült Magyar Párt szlovákiai tevékenységére, 100 ezer a kárpátaljai magyar pártokra, 100 ezer az ellenzéki magyar lapokra és havi 20 ezer az ifjúságra.126 KČ 39— Kirándulásokra erős sportfélcipő fiúk és lányok részére. Kényelmes orr, srŐ$ bőfíalp. 27-30 29.lak - mindig divatos Könnyű díszített cipŐcske. Félmagas sarok. Munkába - kényelmes cipő ió boxból. Oxford szabás, erős bőrtaip, Félspicces forma, gumisarok. A korabeli lapok szinte hemzsegtek a Bat'a reklámjaitól A szlovenszkói magyar közösség kapcsolatrendszerének másik fontos leágazását a többségi társadalommal való érintkezések jelentették, amely esetében a korábbi időszakkal való folytonosság mellett Trianon után számos új elem is jelentkezett. Vájlok Sándor az 1938-ban Budapesten megjelent Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938 c. kötetben publikált írásában az értelmiség kapcsolatára szűkítette le a magyar-szlovák kapcsolatokat.127 A szerző a némileg egyoldalú, ám valóságelemeket kétségkívül tartalmazó elemzésében a legfontosabb tendenciaként a szlovákiai magyar és a szlovák értelmiség egymástól való elszigetelődését emelte ki, miközben ennek legfontosabb okaként a nyelvi ismeretek hiányát nevezte meg. A Vájlok által is felvetett nyelvi eltávolodás és az, hogy a szlovákság egyre kevésbé beszélte és értette a magyar nyelvet, részben a trianoni határokat legitimálni akaró és azért a magyar-szlovák együttélés korábbi évszázadait hamis színekben lefestő, a dualizmus korának magyar nemzetiségi politikáját túlzóan sötéten beállító hivatalos csehszlovák propaganda bűne volt. Ennek hatására ugyanis a szlovák közvélemény gyanakodva figyelte azokat, akik a magyar kultúrához közeledtek és magyarul beszéltek. Nem csoda, hogy 1938 elején Vájlok ekképpen kommentálta a fiatalabb szlovák értelmiség magatartását: „nem ismeri a (magyar - SA) nyelvet, magyar könyvet nem olvas. Orientációja ezt nem is teszi szükségessé. ”128 A kétoldalú kapcsolatok igazi terepe azonban nem az urbánus környezet és az értelmiségi párbeszéd, hanem sokkal inkább a kisvárosok és a falu világa volt. A történeti Magyarország északi megyéiben a nyelvhatár meglehetősen éles volt, így a városokat leszámítva a szlovák és a magyar élettér jól elkülönült egymástól. Ennek ellenére a mindennapi kapcsolatok egyfajta harmonikus természetesség és praktikusság szintjén mozogtak. A hagyományos 126. OSZK, Kézirattár, f. X, X/8. Vö. Angyal Béla: A csehszlovákiai magyarság, i. m. 156. 127. Vájlok Sándor: Szlovákok és magyarok. In Fazekas József (szerk.): Vagyunk és leszünk..., i. m. 182-190. 128. Uo. 186.
