Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
1. Húsz év után. A szlovákiai magyarok 1938-as társadalmi, politikai rajza
A szlovákiai magyarok politikai és kulturális pozíciói 37 Noha a két - jórészt sérelmi politikát folytató - párt között nem elhanyagolható ideológiai és személyi ellentétek feszültek, Budapest sürgetésére 1936-ban mégis összeolvadtak és Egyesült Magyar Párt néven folytatták tevékenységüket. A pártegyesítés a deklarált egység ellenére azonban hosszadalmas és számos vitát kiváltó folyamat volt, s meglehetős késéssel, csupán 1937 végére zárult le.75 A belső pártéletben azonban továbbra is kimutatható volt valamiféle kettősség, mivel a volt nemzeti pártiak a párt magyar nemzeti jellegének erősítését szorgalmazták, a keresztényszocialisták, akiknek a nagyobb városokban (Pozsony, Nyitra) az ottani szlovák és német lakosság körében is jelentős bázisuk volt, ezt ellenezték. További problémát jelentett, hogy a volt OKP katolikus papi szárnya körében továbbra is erős ellenérzések éltek a nemzeti pártiak „liberalizmusával” szemben. Feszültséget okozott a párt „erős embereinek” vetélkedése és eltérő koncepciója is. A párt konzervatív értékeket és módszereket valló parlamenti klubelnöke, Szüllő Géza ugyanis ugyanúgy magának vindikálta a párt ügyeiben való döntés jogát, mint a tőle korban és mentalitásban is fiatalabb pártelnök, Jaross Andor és ügyvezető elnök, Esterházy János, miközben e két fiatal politikus között is volt egyfajta feszültség. A források által intelligensebbnek mondott Jaross elsősorban a nyugat-szlovákiai régió alapszervezetire és Koczor Gyula szervezőtitkárra támaszkodott, míg Esterházy háttérbázisát Kassa adta, ahol Tost Barnabás és László jelentették a támaszát.76 Az ekkor még csak a két politikus karakterében kimutatható különbségek 1938- ra koncepcionális ellentétekké mélyültek, s különösen a német nemzetiszocialista vonalhoz való alkalmazkodás kérdésében az ebben lehetőséget látó Jaross és a konzervatív szemlélete miatt ettől elzárkózó Esterházy között határozott ellentétek alakult ki. Jelentős számú szavazója volt a társadalmi és szociális szempontból is differenciált magyar lakosság körében Csehszlovákia Kommunista Pártjának (CSKP), amely a magyar járásokban nemritkán a 30%-ot is meghaladó eredményt ért el, átlagban azonban a magyar lakosság mintegy 20-25%-a szavazhatott rá. A CSKP ezt a népszerűséget mindenekelőtt a Dél-Szlovákiában élő magyar lakosság rossz szociális helyzetének köszönhette, amely megfelelő táptalajt teremtett a kommunisták szociális demagógiájának a befogadásához. Nem elhanyagolható azonban az a tényező sem, hogy a Kommunista Internacionálé direktíváit átvevő CSKP Csehszlovákiát sokáig imperialista államnak, a „nemzetek börtönének” tekintette,77 és a harmincas évek köze-75. Az eredeti elképzelések szerint a helyi szervezetek egyesítésének 1936 végéig, a járási szervezetek egyesítésének pedig 1937. április 1-ig be kellett volna fejeződniük. NA ČR, f. PMR, k. 575, 29902/1936. 76. NAČR, f. PMR, k. 575, 6403/1937. 77. Vo. Rupnik, Jacques: Déjiny Komunistické strany Československa. Praha, Academia, 2002, 118-119.
