Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
Függelék
Függelék 295 A magyarság azonban mélyen meg van győződve róla, hogy itt olyan sorskérdésekről van szó, amelyhez minden itt élő magyar embernek szava kell, hogy legyen. Adassék meg a lehetőség arra, hogy a magyar népcsoport népszavazással dönthesse el, miként kíván elhelyezkedni a közép-európai térben. Ügy érezzük, itt közép-európai sorskérdésről van szó, amelyet csak ideális, abszolút demokratikus eszközökkel oldhatunk meg, hogy megvethessük az alapját egy olyan békés, új európai rendnek, amely a nagy világháború romjain egyenlőtlenül alkalmazott igazságtevés helyett, a való egyenlőség, érdekközösség bástyáira építhesse a jövendőt. Mi magyarok ellene vagyunk minden olyan megoldásnak, amely az erőszak eszközével kívánja az új, becsületes élet alapjait lerakni. Meg vagyunk róla győződve, hogy nemzet és nemzet megértésének vannak más békés eszközei is. Az önrendelkezési jogot és népszavazást ilyen eszköznek tekintjük. Az igazság erejébe vetett mély meggyőződés diktálta határozatunkat és a béke szellemében kívánjuk érvényesítését. SNA, f. KÚ BA, k. 254, bez. č.; Prágai Magyar Hírlap, 1938. szeptember 18. 8. A somorjai járási főnök jelentése a csallóközi városban 1938. október 3-án kezdődő demonstrációról Šamorín, dňa 4: X. 1938. Predmet: Okres Šamorín, demonštrácie obyvateľstva za pripojenie k Maďarsku Prezídiu krajinského úradu Úctivé podávam túto zprávu: Dňa 3. okt. 1938 o 9. hod. maďarské obyvateľstvo Šamorína, ako na nejaký povel, bleskurýchle vyvesilo na svoje domy prápory v maďarských národných barvách, taktiež i na kostoly a v okamžiku zhromažďovalo na námestí pred okresným úradom s kokardami v maďarských barvách a pod prápormi v maďarských národných barvách. Dav počítajúci do 1000 osôb zaspieval maďarskú národnú hymnu a prevolával slávu Maďarsku a Hortymu. Z davu bola vyslaná deputácia k okresnému náčelníkovi, vedená hlavným riaditeľom vodného družstva v Šamoríne Ing. Vincentom Vörösöm za tým účelom, aby žiadosť obyvateľstva o uvoľnenie rádiových aparátov bola vybavená a aby sa okresný náčelník objavil pred davom a prehovoril k nemu. V tejto situácii nebolo možné žiadne násilné zakročenie, lebo bolo k dispozícii iba 20 mužov Národnej gardy a asi 36 mužov vojenskej pohotovosti, ktorá pozostávala väčšinou z vojakov maďarskej národnosti. Každé zakročenie však bolo riskantné už aj preto, lebo dav jasal nad uznaním samourčovacieho práva pre maďarskú menšinu čsl. Vládou a vedúci činitelia vlastne týmto vysvetľovali celú akciu. Aby nedošlo k neblahým následkom ev. zakročením, uvoľnil som rádiové aparáty a išiel prehovoriť ku pokojne demonštrujúcemu davu. Žiadal som ľud o naprostý pokoj a poriadok, lebo len tak bude možno trpieť prejav radosti ľudu. Dav jednohlasne vola: „Tak je, sľubujeme!” Po tomto išiel sprievod po uliciach Šamorína, ku ktorému sa stále pripojovali ďalšie davy a spievali maďarskú národnú hymnu.
