Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
1. Húsz év után. A szlovákiai magyarok 1938-as társadalmi, politikai rajza
28 Húsz év után vas- és fémipar részesedett még nagyobb mértékben a magyar nyelvterület gazdaságából. Ha a magyar nyelvterület peremén található három nagyobb (és 1930-ban messze nem magyar többségű) várost, Pozsonyt, Nyitrát és Kassát nem számítjuk, a régió legjelentősebb ipari üzemének az érsekújvári Bat’a cipőgyár, a lévai Schoeller-féle hengermalom és a fúleki Sphinx Rt. zománcozottedény- és öntvénygyára tartozott. Ez utóbbi kapcsán megkerülhetetlen Hulita Vilmosnak, a gyárat impériumváltásokon keresztül 1917-től 1945-ig irányító igazgatójának a szerepe, aki nem csupán Nógrád gazdasági központjává tette a zománcgyárat, hanem a régió magyar társadalmi életének egyik fontos támogatójává is.51 A Dél-Szlovákiában működő nagyipar döntő része sem magyar kézben volt azonban. Hantos László szerint, aki megpróbálta ebből a szempontból is számba venni az ipart, egyedül a malomiparban volt a magyaroknak erős pozíciójuk, hiszen ők birtokolták a szlovákiai malmoknak mintegy harmadát.52 Ezen kívül azonban csupán néhány szeszfőzde, egy-két kisebb téglagyár az, amit fel tudott vonultatni. Ó azonban a legnagyobb hátránynak mégis azt nevezte, hogy a magyar őstermelők nem tudták azt megszervezni (ami a csehországi termelőknek sikerült), hogy a kitermelt mezőgazdasági termékek feldolgozása és étékesítése az általuk alapított szövetkezeteken keresztül történjék. A szlovákiai magyarság elavult társadalmi szerkezetére nem csupán az iparban dolgozók alacsony aránya utal, hanem az, hogy a csehekhez, németekhez, lengyelekhez képest az iparban dolgozók kategóriáján belül is viszonylag kis számú volt a magyar ipari munkásság aránya, miközben a legtöbb magyar az építőiparban és a fémfeldolgozó iparban tevékenykedett. A nemzetállami elképzelések által mozgatott csehszlovákiai gazdaságpolitikai környezetben a magyar nemzetrész megpróbált ugyan saját közösségszervező gazdaságpolitikai programot megvalósítani - a többségivel szemben egy kisebbségi gazdasági nacionalizmust szembeállítani -, ennek azonban eleve korlátozottak voltak a lehetőségei.53 Mint Gaucsík István jelzi, 1918-19 után ugyanis a magyarok nem csupán a gazdasági-pénzügyi döntéshozatalból szorultak ki, hanem a Csehszlovákia első éveiben megvalósított földbirtokreform, az ipar nacionalizálása, nosztrifikálása következtében a gazdaság egyes területeiről való kiszorításuk is elkezdődött.54 A gazdasági egyesületek, szövetkezeti jellegű szerveződések, hitelszervezetek terén azonban bizonyos eredményeket mégis fel tudott mutatni a szlovákiai magyarság. Az 1920-as évek elején adminisztratív eszközökkel feloszlatott magyar gazdasági egyesületek helyén a harmincas évek elején sikerült új, Dél-Szlovákia nagy részét befedő regionális gazdasági egyesületeket55 létrehozni, s közvetlenül a bécsi döntés előtt, 1938 júliusában az ezeket összefogó Dél-Szlovákiai Gazdasági Egyesületek Szövetsége is létrejöhetett. A magyar bankok helyzetét számos tényező nehezítette. Ezek közül az egyik legfontosabb kétségkívül a Prága érdekeit közvetítő gazdasági nacionalizmus volt, ám ezek mellett a hábo51. Hulita Vilmos életpályájával és Fülek közéletében betölött szerepével kapcsolatban lásd Agócs Attila: Hulita Vilmos, a füleki gyár változó életkörülményekhez alkalmazkodni tudó igazgatója. Neograd 2008. Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXII. Salgótarján, Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet, 2008. 9-23. 52. Hantos László: Szlovenszkó és a szlovenszkói magyarok gazdasági helyzete. Új Élet, 1937, 10. sz. 445. 53. Gaucsík István: A jog erejével. A szlovákiai magyarság gazdasági önszerveződése. 1918-1938. Dokumentumok. Pozsony, Kalligram, 2008, 16. A szlovákiai magyar gazdasági önszerveződési kísérletek története sokáig fehér foltot jelentett a történetírásban. Ezt a hiányt azonban jórészt pótolta Gaucsík István fenti kötete. 54. Uo. 73. 55. Gaucsík István kutatásai alapján ezek a következők voltak: Nyitra-völgyi Gazdasági Egyesület, Nyugat- Szlovenszkói Gazdasági Egyesület, Sajó-völgyi Gazdasági Egyesület, Bódva-völgyi Gazdasági Egyesület, Garam-völgyi Gazdasági Egyesület, Csallóközi Gazdasági Egyesület, Közép-Szlovenszkói Gazdasági Egyesület, Bodrogközi Gazdasági Egyesület. Vö. Uo. 29.
