Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
Függelék
282 Függelék csoportosultak. Az önvédelemre azoknak volt szükségük, akik félre lettek állítva a második és harmadik sorba. Hallottunk olyan kritikát is, hogy ezt a fejlődést bizonyos külpolitikai eseményeknek egymásutánja váltotta ki. Le kell számolnunk ezzel a felfogással és tisztában kell lennünk azzal, hogy a nemzeti kisebbségek önvédelmi frontját a nemzeti gondolat és az önvédelem együtt építette ki. A nemzeti gondolatnak útját, ha a történelem folyamán végigkísérjük, látjuk, hogy a francia forradalom robbantotta ki a 18. század végén. Onnan egymásután végigkísérhetjük ezeket az eseményeket, és amikor az Osztrák-Magyar monarchia összeomlott, a Wilsoni szózat is tulajdonképpen a nemzeti gondolat és a nemzeti gondolattal kongruens önrendelkezési jog alapján kívánta megalkotni a Csehszlovák köztársaságot. A köztársaság is tehát a nemzeti gondolatra alapítja a maga létét. Hogy azután a Csehszlovák köztársaság a nemzeti gondolatot tisztára a cseh és szlovák nemzet részére sajátította ki, ez okozta azután a törést, amikor a csehszlovák nemzet a saját nemzeti céljainak a szolgálatába kívánta állítani a köztársaság többi nemzeteit és elfeledkezett arról, hogy minden nemzet elsősorban öncélú és csak az öncélúság elismerése és az állami gondolatba való beállítása teremthet harmóniát egy több nemzet alkotta államban. Legyünk tökéletesen tisztában azzal, hogy ma nem osztályok társadalmi ellentéte, nem világnézeti elvek különbözősége áll egymással szemben és ütközik meg a parlament és a világ fórumán, hanem egyszerűen a nemzetek élni akarása és életérdeke. Sok olyan politikai lehetőség, trükk, választási manőver, amit oly gyakran használtak a múltban és amit a demokrácia oly sokszor vett igénybe, ma, igen tisztelt képviselőház, egyszerű múzeumi tárggyá devalválódott. A politikai hamiskártyások ideje lejárt. A politikai dugáru nem kell senkinek már. Nyíltan, becsületesen állnak egymással szemben, akik saját nemzetközösségükért és népükért szállnak síkra. Ma felelnie kell mindenkinek, melyik nemzetnek a fia. Kitérés nincs. De a felelet egyben sorsvállalás. A politikai paktálás, a hátsó ajtók mögötti kulisszamunka idejét múlta, nyíltan szembenézve érthetjük csak meg egymást. Ma csak annak az embeniek van becsülete, aki a lelkét a homlokán hordja. Az Egyesült párt április 3.-án Érsekújváron, Kassán, Beregszászon és Nagyszőlősön nagy népgyűléseken kívánta a csehszlovákiai magyarság álláspontját dokumentálni. Ezeket a gyűléseket a közben kiadott gyűléstilalom miatt meg nem tarthattuk. De a tömegek, amelyek mindenütt ezekre a gyűlésekre fel kívántak vonulni, a hangulat, amely a magyarság tömegeiből mint egy fluidum áradt, nem hagyott kétséget aziránt, hogy mint a kártyavár omlott össze a csehszlovákiai magyarság keretén belül is a politikai aktivizmus. (Posl. Schulcz: Nekem az ellenkezőjét mondták tegnap Kassán.) Megengedem, hogy erről a kérdésről más és más lehet egy-egy képviselőnek a véleménye. Mindenki a maga tapasztalata alapján ítél. Én nekem, teljesen tárgyilagosan véve, az a tapasztalatom, hogy a politikai aktivizmus, amelyik a magyarság keretén belül nem tudott egy önálló magyar pártot alkotni, az a mostani napokban felszámolhat. De összeomlott egyidejűleg a magyar kommunisták frontja is, mert időszerűtlenné vált Közép- Európában. A biztonság érzésével, a tudatosság nyugalmával, a felelősségvállalás és az igazság megdönthetetlen erejével jelenthetem ki ma, hogy a magyarság hatalmas nagy többsége áll ma pártunk frontja mögött és ezért tudunk nyugodtan és lelkesen csatlakozni ahhoz a gondolathoz, hogy tessék kiírni a választásokat. Ez a közhangulat, de másrészt a becsületes szembeállás, a becsületes szembenézés diktálja nekem azt, hogy itt most 12 pontba foglalva ismertessem a csehszlovákiai magyarság politikai követeléseit (été):
