Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
1. Húsz év után. A szlovákiai magyarok 1938-as társadalmi, politikai rajza
A szlovákiai magyar társadalom népesedési, statisztikai mutatói 25 lett, hiszen a szinte korlátlan hatalommal felruházott Állami Földhivatal a németekkel és magyarokkal szembeni nemzeti reváns szolgálatába állította a földbirtokreformot, s protekcionista és nacionalista szempontok alapján hajtotta végre. Ennek eredményeként a szlovákiai magyarság a számaránya alapján őt megillető résznél jóval kisebb mértékben részesült a reform során kiosztott földtulajdonból, s csupán 34 106 ha földterülethez jutott.38 Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a 70-90%-ban magyarok által lakott járásokban is csupán az ott kiosztott földtulajdon 19%-át kapták a magyar igénylők, míg az ott jelentős kisebbségben élő szlovákok 25%-ot, az ide költöztetett szlovák, morva telepesek 18%-ot, a szintén szláv maradékbirtokosok 21%-ot kaptak, a maradékon pedig az állam és a közületek osztoztak.39 Különösen sérelmes volt a szlovákiai magyaroknak, hogy míg a nagybirtokok felszámolását követően volt uradalmi alkalmazottak tízezrei maradtak megélhetés nélkül (őket általában kevéske pénzzel vagy 1-2 katasztrális hold megélhetést nem biztosító földtulajdonnal kárpótolták), a felosztott nagybirtokok legjobb minőségű földjeiből politikai kegyeltek számára ún. maradékbirtokokat hoztak létre - egy a köztársasághoz hű nemzeti középbirtokos réteg megteremtésének szándékával -, illetve morva és szlovák telepeseket hoztak oda. Eközben pedig 7116 mezőgazdaságból élő magyar család, vagyis mintegy 35 ezer fő maradt kenyérkereset nélkül.40 A földbirtokreform azonban nem csupán a termőtalajt rántotta ki a magyar lakosság lába alól, hanem a mezőgazdasági ipart (szeszgyárak, malmok, fűrésztelepek, tejgyárak stb.) is. Az így végrehajtott földreformnak is köszönhető, hogy a harmincas években továbbra is rendkívül kedvezőtlen volt a mezőgazdaságban dolgozó magyarok szociális rétegződése. Míg ugyanis a mezőgazdaságban dolgozó szlovákoknak csupán a 44%-a volt mezőgazdasági munkás vagy napszámos, a magyaroknak 50,4%-a. Viszont az önálló gazdák aránya épp a szlovákiai magyarok között volt a legalacsonyabb (48%), míg a szlovákok között valamivel meghaladta az 56%-ot.41 Nem csoda tehát, hogy a húsz év Csehszlovákiában eltöltött idő meglehetősen kevés pozitívummal járt a magyar falu számára, hiszen a bécsi döntés által Magyarországhoz csatolt területen a mezőgazdasági üzemek 69,1%-a a törpebirtokok (0-5 katasztrális holdig) kategóriájába tartozott, vagyis a magyar földtulajdonosok közel háromnegyede a megélhetést nem biztosító nagyságú földdel rendelkezett.42 Az 5 és 20 katasztrális hold közötti kisparaszti gazdaságok az összes gazdaság 24,7%-át, a 20 és 100 hold közötti birtokok az összes birtok 5,3%-át, a 100-tól 1000 holdig terjedő középbirtokok a gazdaságok 0,8%-át, az 1000 hold fölötti nagybirtok viszont csak az összes gazdaság 0,06%-át tette ki. Ezek a mutatók azt jelzik, hogy a protekcionista módon végrehajtott földbirtokreform következtében a szlovákiai magyarok által lakott régiókban jelentős mértékben visszaesett a nagybirtok befolyása, ezzel párhuzamosan megerősödött az 5 és 50 hold közötti kisparaszti gazdaságok súlya. Ezek Dél-Szlovákiában az összes terület 42,3%-át, míg a trianoni Magyarország területén csupán 35,2%-át tették ki. Az viszont, hogy a szlovákiai magyarok között jóval 38. NA ČR, f. SPU-VŠ, k. 118. Prídel pudy zabrané menšinovým národnostem. Maďarská menšina. 39. MOL, BékeelőkészítS osztály, 39. doboz, XlX-J-l-a-IV-50. A felvidéki területeken az 1938 évi bécsi döntést megelőzően végrehajtott csehszlovák földbirtokreform. 40. Hantos László: A szlovákiai magyar mezőgazdaság helyzete. Magyar Gazdák Szemléje, 1938. 9. sz. 403. 4L Sčítaní lidu v republice Československé ze dne L prosiace 1930. Dil II. Povolaní obyvatelstva. Časť 3. Praha, Štátni úfad Štatistický, 1935, 19. 42. Földbirtokviszonyok a Felvidék visszacsatolt részén. Magyar Statisztikai Szemle, XVII. évf. 1939. 5. sz. 507.
