Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
7. Összegzés helyett
Összegzés helyett 235 ves kövér labancokká mosolyodnak át."765 A kérdés tehát, hogy volt-e és mit is jelentett a „felvidéki magyar szellem”, továbbra is megválaszolatlan marad. A labanccá átlényegülő kurucok metaforája a két világháború közötti korszakra visszavetítve egyben a szlovákiai magyar valóság egy jellemző jegyét is kifejezi. Azt, hogy mint mindenki, a szlovákiai magyar ember is egyszerre többféle identitással bírt. Az erős kuruckodó nemzeti identitás mellett volt egy labancarcú állampolgári identitása is, nem beszélve az egyéb (szakmai, nemi, közösségi, regionális stb.) identitásokról. Ezek közül az identitások közül, amelyek amúgy jól megfértek egymás mellett, az olyan krízishelyzetekben, mint 1938 is volt, hol az egyik, hol a másik vált dominánssá, bár közülük kétségkívül a nemzeti identitás domborodott ki. A jelen munka a felvidéki szellem helyett a szlovákiai magyarok 1938-as szerepével és magatartásával kapcsolatban próbált kérdéseket és válaszokat megfogalmazni. A végső ítélet megfogalmazása azonban az olvasó feladata. Ehhez kíván segítséget nyújtani egy részlet abból a felhívásból, amelyet a Magyar Nemzeti Tanács kassai szervezete fogalmazott meg az első bécsi döntés kihirdetését követően, arra szólítva fel a szlovenszkói magyarokat, hogy méltányosan viszonyuljanak a szlovák polgártársaikhoz: „...tartózkodjunk attól, hogy a bánkódok bánatát és keserűségét súlyosbítsuk és fokozzuk, ezt megköveteli tó'lünk a magyar lelkidet, az emelkedett szellem s a csorbítatlan magyar becsület. Úgy ünnepeljünk, hogy ellenfeleink menekülő' tábora is kalapot emelhessen a magyar nemzet eló'tt. ”766 S bár ez az idézet egy kivételes szituáció kivételes lenyomata, s az is nyilvánvaló, hogy olyan magatartást tükröz, amelyben nem mindenki osztozott, abban talán mégis segíthet bennünket, hogy általa kirajzolódhat egy húsz éven keresztül demokratikus országban élő, ám mégis a nemzeti kisebbségi lét hátrányaitól sújtott közösség, ha nem is kizárólagos, de egyik jellemző arca. 765. Filep Tamás Gusztáv: Felföldi társadalomkutatók..., i. m. 189. 766. Kassai Újság, 1938. november 4.
