Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)

6. A várakozás hetei. 1938 októbere

Az első bécsi döntés kihirdetését követően 229

A korábban már említett hontfüzesgyarmati tragédia sokkal inkább kivétel, mint jellemző eset volt, hiszen ezekben a napokban mindkét fél részéről a korrekt magatartás volt megfigyelhető. A hatóságok elvárták a magyar lakosságtól, hogy a bekövetkező változás fölötti örömét bizonyos keretek között tartsa: a falvakban nem voltak magyar zászlók, a lakosság nem járt felkokárdázva, s nyilvánosan nem énekelte a Himnuszt. Abban viszont nem akadályozták a magyarokat, hogy a hátsó udvarokban már ekkor megkezdődjön a díszkapuk ácsolása, a tanítók pedig az ünnepi műsort és a magyar himnusz éneklését gyakoroltassák a gyerekekkel. Mint jelen szerző szülőfalujának példája is bizonyítja, még az is megeshetett, hogy a Balog-völgy déli részéből az utolsó pillanatban visszavonuló csehszlovák csapatok a Bátka déli határában már akkor felállított és a magyar honvédek bevonulását váró díszkapu alatt vonuljanak észak félé.760