Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
6. A várakozás hetei. 1938 októbere
Az első bécsi döntés kihirdetését követően 225 Az érintett lakosság nemzetiségi összetétele és ennek kapcsán a döntés jellege ma is nehezen oldódó viták tárgya a két ország történetírása között. A szlovák historiográfia szerint az 1930-as népszámlálás alapján a Magyarországhoz csatolt szlovákiai lakosság 62%-a volt magyar és 32%-a szlovák vagy cseh.745 A magyar történetírás viszont a bécsi döntés után mintegy egy hónappal a Magyarországhoz került területeken végrehajtott népösszeírás adatait fogadja el, amely szerint a Szlovákia és Kárpátalja visszacsatolt területén talált lakosság 84%-a magyar, 12%-a pedig szlovák volt. A jelen munkának nem célja a két adatsor közötti különbségek feloldása, noha meggyőződésünk, hogy az 1930-as csehszlovák népszámlálásban kimutatott statisztikai csehszlovákok, a ’38. decemberi népösszeírás statisztikai magyarjainak, illetve az első bécsi döntés kihirdetése és a népösszeírás közötti időben az arbitrázsterületről eltávozott lakosság számának és nemzetiségének figyelembevételével ez megoldható. A véglegesített magyar-szlovák államhatár vonalának részletesebb vizsgálata alapján azonban elmondható, hogy a Bécsben meghúzott államhatár jórészt igazodott az akkor még meglehetősen éles szlovák-magyar etnikai határhoz. Ettől csupán néhány térségben tért el jelentősebben, így elsősorban Nyitra és Kassa környékén, valamint a nagysurányi szlovák nyúlván térségében. A bécsi döntés kihirdetését nemcsak Dél-Szlovákia, hanem Szlovákia és Magyarország lakossága feszült figyelemmel várta. November másodikán estére a dél-szlovákiai települések utcái szinte elnéptelenedtek, s aki tehette, rádiókészülékek mellett várta, hogy mi lesz: a magyarok örömteli várakozással, az itt élő szlovákok és csehek inkább félelemmel keveredő feszültséggel. így az esti órákban a budapesti rádióban bejelentett döntést is eszerint fogadták: egyesek szinte kirobbanó örömmel, mások keserűséggel, amely különbséget egy cseh csendőrtiszt kassai tapasztalatai is jól igazolnak: ,Azzal szemben, hogy a csehek és szlovákok le voltak taglózva, a magyarok örömben úszva ölelkeztek az utcákon, s még az éjjel magyar nemzetiszínű zászlókat kezdtek kirakni (...) Reggelre az egész város magyar színekbe öltözött, csupán az állami hivatalok nem voltak fellobogózva. Még a szlovák háztulajdonosok is magyar zászlókat raktak ki, állítólag a Magyar Nemzeti Tanács nyomására, attól félvén, hogy házaikban kár esik. A magyar lakosság magyar trikolórral és kokárdával díszítette fel magát, a magyar cserkészet szó szerint fellobogózta magát, a diákok most már nyíltan viselték a fekete Petőfi-nyakkendőt,746 a röplapok, amelyek terjesztése korábban tilos volt, most már mindenütt ott voltak az utcákon, a kirakatok pedig Horthy és más magyar politikusok arcképével voltak díszítve. Rákóczi emléktábláját a szó szoros értelmében betemették a virágok,747 November 2-án este egész Dél-Szlovákiában hasonló jelenetek játszódtak le, a lakosság az utcára vonulva ünnepelte, hogy ismét „magyarrá lett”. Mindez a legtöbb helyen békés körülmények közepette, különösebb incidensek nélkül zajlott le, s a hatóságok is megértőén és elnézően viseltettek a lakosság őszinte és érthető öröme iránt. A ritka kivétel egyike, ahol nem így történt, a Rimaszombat melletti Osgyán község volt. Ebben a kishonti faluban miután a budapesti rádió bemondta a bécsi döntés végeredményét, a falu lakosságának nagy része, mintegy 4- 500 fő az utcára tódult.748 Miután ezt a helyi csendőrőrs parancsnoka észlelte, a faluban elszállásolt katonáktól kért segítséget a közrend helyreállításához. A kivonuló katonák és csendőrök 745. Deák, Ladislav: Viedenská arbitráž..., i. m. 24. 746. Valójában a Bocskai-kendőről van szó. 747. Obsadenie Košíc Mad’ary, zpráva četnického kapitána Sekvence, NA ČR, f. PMV-AMV 225, k. 1045, bez. č. 748. SNA, f. MV, k. 3, 939/1938. Ožd'any - použitie zbrane.
