Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)

6. A várakozás hetei. 1938 októbere

Az első bécsi döntés kihirdetését követően 223 A bécsi döntés előtti utolsó napok - az érvényben levő statáriális rendeletnek is köszönhetően - nyugodt, ám feszült várakozással teltek Dél-Szlovákiában. A magyarlakta területek visszacsato­lását már mindenki kész tényként kezelte, így az érintett lakosság jó része és az Egyesült Magyar Pált is már a „korai Újév” utáni életre készült. S bár a párt legfelső fórumán olyan döntés szüle­tett, hogy a parlamenti képviselők a végleges államjogi döntésig még a helyükön maradnak, a szlovákiai magyar politikusok figyelme ezekben a napokban már inkább Budapest felé fordult, hiszen ott már megkezdődött a visszatérő területekre érvényes tisztségek osztogatása. A bécsi döntés előtti utolsó napokban Dél-Szlovákia látszólagos nyugalmát csak elvétve zavarta meg egy-egy kisebb incidens vagy demonstráció. Ilyen zajlott le november 1-jén Tornaiján, ahol mintegy 100 főnyi, főleg nőkből és gyerekekből álló tömeg vonult ajárási hiva­tal épülete elé, akiket puskalövésekkel kellett feloszlatni.733 Ennél kicsit nagyobb visszhangja volt viszont annak a pozsonyi tüntetésnek, amelyre a bécsi döntés előestéjén került sor. A pozso­nyi magyarság ugyanis meglehetősen nehezen fogadta el azt, amit akkor jól értesült körök már tudni véltek, hogy Pozsony Szlovákiában marad, sőt még népszavazást sem rendeznek a város hovatartozását illetően. A Pozsony birtoklásáért folytatott harc záróakkordjaként november 1- jén a Carlton Szálló előtt zsidó fiatalok szerveztek demonstrációt, amelyen azonban keresztény magyarok is részt vettek. A magyar zászlócskákat lobogtató és magyar jelszavakat skandáló fia­talok elénekelték a Kossuth-nótát, és röplapokat osztogattak.734 A röplapon az autonóm szlo­vák kormányzat zsidóellenes intézkedéseire, Mach és Durčanský megnyilatkozásaira hivatkoz­va arra szólítottak fel minden zsidót, hogy válasszák Magyarországot. A röplap - meglehetősen nagy naivitásról tanúskodó - szövege szerint,Magyarországon a zsidóknak sohasem volt rossz dolguk. Ha volt is Héjas éra, ha vannak is ott Szálasiék kilengései és van is néhány zsidóelle­nes törvény, ezeket nem hajtották végre és nem is fogják végrehajtani.”735 Majd ezzel zárul a röplap: „Vissza, mindent vissza! Éljen a nagy és liberális Magyarországi” A rendfenntartó erők kemény eszközökkel zavarták szét a tüntetést, 18 résztvevőjét pedig letartóztatták.736 6.6. Az ELSŐ BÉCSI DÖNTÉS KIHIRDETÉSÉT KÖVETŐEN A komáromi tárgyalásokat követően a magyar-szlovák államhatár kérdése a nemzetközi diplo­mácia színterére tevődött át, s a következő napokban szinte egymást váltották a cseh-szlovák, szlo­vák és magyar delegációk Németországban. Október 14-én Darányi tárgyalt Hitlerrel és Joachim von Ribbentroppal. Ugyanezen a napon a német külügyminiszter csehszlovák kollégájával Chval­­kovskýval is tárgyalt. Október 19-én pedig Tiso és Durčanský járt Berlinben, s tárgyalt a birodal­mi kancellárral. A fenti tárgyalásokon követett német álláspont az 1910-ben magyar többségű te­rületek Magyarországnak való visszaadásán alapult, ám bizonyos korrekciókkal.737 Figyelembe kívánták ugyanis venni, hogy a zsidóság 1910-ben magyar anyanyelvűként volt feltüntetve, vala­mint arra is ügyeltek, hogy lehetőleg minél kevesebb németek által lakott terület jusson Magyar­­országnak.738 Az így kialakított „Ribbentrop-vonal” képezte az alapját az utolsó - a szlovák 733. SNA, f. KÜ BA, k. 255, 68793/1938.prez. 734. Új Hírek, 1938. november 4. 735. SNA, f. MV, k. 3. 523/1938. 736. Slovák, 1938. november 2. 737. A Darányi által vázolt megoldáshoz képest Csehszlovákiában kívánták hagyni nem csupán Pozsonyt (amelyről Budapest is hajlandó volt lemondani), hanem Nyitrát, Ungvárt, Munkácsot, a gölnicbányai német nyelvszigetet, esetleg Kassát és környékét is. 738. A magyar-szlovák határral kapcsolatos diplomáciai tárgyalásokról lásd Sallai Gergely: „A határ megindul...'', i. m. 139-160.

Next

/
Thumbnails
Contents