Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
6. A várakozás hetei. 1938 októbere
A készülődés napjai 221 a már említett kacagópusztai fegyveres incidens után megkezdődött a légionárius telepesek családjainak elköltözése, noha a Telepítési Hivatal „csupán” október 18-án adta ki a várhatóan elcsatolandó területek telepeseinek evakuálási tervét.723 A titkos tervezet a Dél-Szlovákiába települt kolonisták többségének evakuálását előirányozta, elsősorban azonban a határvédelemben is exponált, a légionárius múlttal rendelkezők, valamint a cseh nemzetiségűek útra kelésével számolt, s minden számba jöhető kolónia számára kijelölte azt a szlovákiai birtokot, ahová a telepeseket evakuálni fogják.724 Átmeneti szállásként elsősorban állami birtokokat, maradékbirtokokat és egyéb olyan nagybirtokokat jelöltek ki, amelyeken a menekültek állatainak elhelyezésére megfelelő gazdasági épületekkel rendelkeztek, s közel voltak a vasúthoz. Hasonlóan gondolkodott a Hadügyminisztérium mellett működő Csehszlovák Légionáriusok Irodája is, amely október végén megkezdte a légionáriusok evakuálásának előkészítését, valamint annak felmérését, hogyan lehetne vagyonukat is kimenteni a köztársaság számára várhatóan elvesző területekről.725 Az egymásnak olykor ellentmondó utasítások mellett a szervezetlenség és a pánik nehezítette meg az evakuálás lefolyását. A Tartományi Hivatal ezzel kapcsolatban október 24-én szétküldött körlevele elsősorban arra hívta fel a figyelmet, azért nincs elegendő vagon az élelmiszer és a nyersanyag evakuálásához, mert a szállítási kapacitásokat a hivatalnokok bútorainak elszállítása köti le.726 Az események felgyorsulása és a magyar egység kialakulása természetesen nem maradt következmények nélkül az Egyesült Párt belső viszonyaiban sem, hiszen az addigi látszólagos összhangot olykor a hivatalos irányvonaltól radikálisabb hangok zavarták meg. Noha a radikalizmus nagyobb teret még nem kapott a párton belül, s az EMP vezetése kifelé továbbra is igyekezett egységes arcot mutatni, a törésvonalak már láthatóan jelentkeztek, s megkezdődött a visszacsatolás utáni időszakra való helyezkedés folyamata. Bár a magyarországi várakozások azt jelezték, hogy a szlovákiai magyarok többségétől idegen a radikalizmus, vezetőik pedig inkább liberális gondolkodásúak - amire egyébként a visszacsatolás utáni politikai magatartásuk rácáfolt -, s ezért a nyilasok helyett inkább a kormánypárt centrumát fogják erősíteni,727 a szélsőjobbos eszmék dél-szlovákiai jelenléte realitás volt. A szélsőséges eszmék a szlovákiai magyarok közé két irányból hatoltak be. Egyrészt a Csehszlovák Fasiszta Párt és Árja Front irányából, amely Pozsonyban magyar osztállyal rendelkezett. Programját, amelyben a nemzetiségek egyenjogúságát és radikális szociális és társadalmi változásokat ígértek, magyarul is megjelentette,728 s ezek az ígéretek a szlovákiai magyar társadalom alsó szegmenseiben - bár nem nagy, de kimutatható - visszhangra is találtak. A Komáromi járásban a járási székhelyen kívül alapszervezetük működött Kamocsán (17 tag), Szímőn (11), Orsújfalun (10), valamint Kolozsnémán is. Tagságuk pedig a fellelhető források szerint leginkább a baloldali pártok (a kommunisták és a szociáldemokraták) és a Magyar Nemzeti Párt volt szimpatizánsai közül került ki,729 s elsősorban földmunkások és kisiparosok közül toborzódott. 723. SNA, f. MH, k. 950, 14/1938.taj. 724. Az evakuációs terv 5 olyan telep kiürítésével is számolt, amely végül Szlovákia területén maradt. Ilyen a Pozsony melletti Miloslavov, valamint az akkori Nyitrai járásba tartozó Dögös, Mezőkeszi, Józsefmajor és Dolina Veľká kolóniák. 725. VHA Praha, f. Hlavný štáb, k. 283. 726. ŠOA Rožňava, OÚ RV, k. 46, 3018. 727. MOL, K-63, 64. cs. 7/7. t. 3263 /pol. 1938. 728. ŠOA Komárno, f. OÚ KN, k. 80, 197/1938.prez. 729. Uo.
