Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
6. A várakozás hetei. 1938 októbere
212 A várakozás hetei. 1938 októbere Mivel a sorozatos incidensek és magyarellenes szlovák fellépések elszenvedői főként a város magyar diákjai voltak, a pozsonyi magyar gimnáziumban a diákok távolmaradása miatt október 17-vel kezdődően három napon át szünetelt a tanítás. Az események ilyen szintű kiéleződése s főleg a magyar diákokat ért atrocitások az EMP stratégiájába nem illettek bele, ezért párt vezetői igyekeztek mindent megtenni a feszültség enyhítéséért. A magyar lakosságot több felhívásban próbálták nyugalomra inteni, miközben az autonóm kormány tagjaival és Ján Jusko pozsonyi rendőrigazgatóval is tárgyaltak a helyzet rendezéséről. A magyar diákság ügyében Jaross, Esterházy és Holota október 18-án Cérnák iskolaügy-minisztemél is jártak, s az ott történt megegyezés értelmében az MNT még ugyanezen a napon felhívással fordult a diákokhoz, amelyben arra kérték a fiatalokat, hogy tartsák magukat távol minden utcai megmozdulástól s minden olyan cselekedettől, amely a szlovákok körében ellenszenvet válthatna ki.691 Ennek a felhívásnak, valamint a szlovák hatóságok692 és az MNT igyekezetének is köszönhető, hogy Pozsonyban fokozatosan helyreállt a nyugalom, s október 20-tól a magyar iskolák diákjai ismét beültek az iskolapadokba. Pozsony sorsáról azonban nem az utcai demonstrálok, hanem Berlin döntött, ahol az Ernst Woermann államtitkár által október 7-én előterjesztett feljegyzés javaslatait elfogadva, a birodalmi kancellár már a komáromi tárgyalások előestéjén rábólintott arra, hogy Pozsony Szlovákia része maradjon.693 A komáromi tárgyalások kudarca elsősorban nem is annyira a revízió felé vezető úton jelentett törést, hiszen az államhatárról szóló egyezkedések - diplomáciai csatornákon keresztül - tovább folytatódtak, hanem sokkal inkább az autonóm kormányzat és a szlovákiai magyarok közötti viszonyban. Az október 6-a után a hatalmat Szlovákiában a kezükbe kaparintó autonomisták és az EMP törekvései kezdetben látszólag összeegyeztethetőek voltak. A HSLS a Magyar Nemzeti Tanács megalakulását - ha nem üdvözölte is - hivatalosan nem támadta, sőt a Jaross és Esterházy rádióbeszéde kapcsán a Slovák c. pártlap azt írta, hogy „a magyarok képviselőinek rádiónyilatkozata minden magyart ki kellett, hogy elégítsen, egyúttal azonban biztosítékot is kell, hogy jelentsen arra, hogy a Dél-Szlovákiában és az ország más részein élő szlovákoknak nincs okuk az aggodalomra.”69^ Azzal párhuzamosan, ahogyan a Tiso-rezsim megszilárdította hatalmát és egyre szorosabb kapcsolatokat épített ki Berlinnel, fokozatosan változni kezdett az autonóm kormányzat viszonya a magyarkérdéshez. A komáromi tárgyalások befejezése után a Magyarország és Szlovákia között kialakuló diplomáciai küzdelem egy általános magyarellenes propaganda kibontakozását vonta magával (és szlovákelleneset Magyarország részéről),695 ami a szlovákiai magyar kisebbségen csapódott le. Miközben a - Berlinnel kötött háttéregyezmények egyik elemeként - német „népcsoportot” kiváltságos helyzetbe tolták (a Deutsche Partei vezetője, Franz Karmasin államtitkár lett, és a németek szabadon használhatták nemzeti és ideológiai szimbólumaikat), a magyar kisebbség nemzeti megnyilvánulásaival szemben egyre határozottabban lépet fel a hata691. Új Hírek, 1938. október 20. 692. Cérnák iskolaügy-miniszter szintén felhívásban fordult a pozsonyi diáksághoz, amelyben megtiltotta, hogy bármilyen utcai megmozdulásban, tüntetésben részt vegyenek. 693. Schvarc, Michal: Bratislava v nemeckých plánoch na jeseň 1938. In Mihula, Daniel (ed.): Viedenská arbitráž v roku 1938 a jej európske súvislosti. Bratislava, Úrad vlády SR, 2008, 29. 694. Slovák, 1938. október 9. 695. Október közepén a szlovák lapokban tucatszám jelennek meg olyan írások, amelyek a történelmi Magyarország nemzetiségi politikájának vagy épp a magyarországi szlovákok helyzetének apropóján igyekeznek magyarellenes hangulatot kelteni. Vö. Slovenský denník, 1938. október 19.
