Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
6. A várakozás hetei. 1938 októbere
206 A várakozás hetei. 1938 októbere Az 1938. október 9-én, az esti órákban megkezdődő komáromi tárgyalások története és dokumentációja kellőképpen feltárt és publikált,666 667 ezért azzal csupán nagy vonalakban kívánunk foglalkozni. Úgy véljük, hogy a tárgyalások menetét és eredményét alapvetően meghatározta az, hogy a tárgyalóasztalhoz két teljesen eltérően felkészült és motivált küldöttség ült le. A Kánya Kálmán külügyminiszter vezette magyar fél bőséges dokumentációval és szakértői háttérrel felszerelkezve, a müncheni egyezményből adódó helyzeti előnnyel és nem kis önbizalommal kezdte meg a tárgyalásokat. Álláspontja egyértelmű volt: az 1910-es népszámlálás alapján magyar többségű területeket (sőt ezen tűimen ve pl. Pozsonyt is) követelte vissza, amely követeléshez meglehetősen mereven végig ragaszkodott. A megegyezésben annál inkább is érdekelt volt, mivel a hazai közvélemény e tekintetben erős nyomás alá helyezte. A Jozef Tiso kormányfő vezette cseh-szlovák (etnikai szempontból azonban döntő többségében szlovák) fél ezzel szemben tulajdonképpen felkészületlenül, a szakértőket és háttéranyagokat csak az utolsó pillanatban vagy már a tárgyalások idején összegyűjtve érkezett Komáromba. Ennél is fontosabbnak bizonyult azonban az, hogy a szlovák félnek több okból sem volt érdeke a megegyezés. Egyrészt azért sem, mivel a frissen kinevezett autonóm kormány így tulajdonképpen azzal kezdte volna ténykedését, hogy lemond Szlovákia egy részéről. Másrészt a tárgyalások idején már formálódott az a német-szlovák diplomáciai összefogás, amely egyre határozottabb irányt jelölt ki a szlovák kormánynak. Berlinnek pedig a két érintett ország közvetlen megegyezése helyett inkább egy olyan megoldás volt ínyére, amelyben ismét a Német Birodalom szava lehetett meghatározó. Kimondva-kimondatlanul Berlinnek a tárgyalásokat a kudarc irányába terelő szerepére utalhatnak Jozef Tisónak 1939 nyarán Esterházy Jánoshoz intézett szavai: , Aehet, hogy ha én valamivel ügyesebb lettem volna, akkor ma a magyar-szlovák viszony jobb volna, mint amilyen. Ha én Komárom nem hagyom magam részint a csehektóí, részint másoktól félrevezettetni, úgy meg vagyok győződve, hogy döntőbíráskodásra sosem került volna sor. De hát az én helyzetem ott mint egy-két napos miniszterelnöknek nagyon nehéz volt, mert hisz jószántából senki sem ad le nagyobb területeket, mint amit éppen muszáj, és magának fölösleges mondanom azt, hogy német részről voltak ígéreteim, amelyekre építettem, és amelyek úgy szóltak, hogy Kassa, Ungvár, Munkács a köztársaság határain belül maradnak. Ha sejtettem volna azt, hogy ezeket az ígéreteket a magyar kormány diplomáciai közbenjárásra megmásítja, nem mentem volna el Komáromból, hanem ott egyeztem volna meg az átadandó területeket illetően.. .”667 Látni kell azonban a magyar fél felelősségét is az eredmény elmaradásában, hiszen mint Szarka László is megjegyzi, a szlovákok jelentős asszimilációját rögzítő 1910-es népszámlálásra alapozott, az etnikai elvhez mereven ragaszkodó magyar magatartás - különösen annak fényében, hogy a szlovák félnek egyszerre kellett volna lemondania Pozsonyról, Nyitráról és Kassáról - „eleve reménytelenné tette a komáromi kétoldalú tárgyalást”.668 A fentebb már jelzett okok miatt Tiso a tárgyalások során végig az időhúzás és a kitérés taktikáját választotta, ami még a szlovák küldöttségen belül is visszatetszést keltett: ,A delegáció vezetőjének J. Tiso volt kijelölve - jegyezte le később a szlovák küldöttség katonai szakértője, Rudolf Viest tábornok. - Szerencsétlen döntés! Helyes volt az elv, hogy elnökké az új rezsim egyik képviselőjét nevezték ki, viseljék csak a felelősséget, de egyszerre egy új kormány elnöki tisztjét 666. A tárgyalások forrásaira lásd Deák, Ladislav: Viedenská arbitráž..., i. m., valamint Ádám Magda: Az első bécsi döntés... i. m.; A történeti feldolgozások közül a legteljesebb Sallai Gergely: Az első bécsi döntés. Budapest, Osiris, 2002. 667. MOL, K-64, 89. es. 65. t. 81/res.pol.l940„ 668. Szarka László: Németország szerepe az első bécsi döntés előkészítésében. In Simon Attila (szerk.): Visszacsatolás vagy megszállás. Szempontok az első bécsi döntés értelmezéséhez. Balassagyarmat, Nógrád Megyei Levéltár - Selye János Egyetem, 2010, 36.
