Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
6. A várakozás hetei. 1938 októbere
186 A várakozás hetei. 1938 októbere zott egypárti diktatúra kiépítéséhez. Mindezt erős antiszemita propaganda és bántó csehellenesség kísérte. Ennek az új politikai irányvonalnak első látványos eredményeit a Kommunista Párt október 9-i betiltása és a szabadkőműves páholyok feloszlatása jelentette. Az új kormánynak azonban számos akadállyal is szembe kellett néznie, amelyek közül terveinek megvalósításában leginkább a kompetenciák Prágával való kényszerű megosztása, nemkülönben a szlovák-magyar államhatár kérdése hátráltatta, amely szinte megoldhatatlan teherként nehezedett a frissen kinevezett szlovák vezetés vállaira. A magyarkérdés két különálló, ám mégis összekapcsolódó problémaként jelentkezett a Tiso vezette szlovák kormány számára: egyrészt külpolitikai, diplomáciai feladatként, amely során eredményesen kellett lezárnia a müncheni egyezményből fakadó kötelezettségeit; másrészt a közelgő határváltozás reményétől egyre inkább radikalizálódó szlovákiai magyar közösséggel szembeni magatartás dilemmájaként. 6.2. Nemzetiszínű zászlók Dél-Szlovákiában A saját valós idejében legitimnek tartott müncheni döntés - annak ellenére, hogy a magyar revízióról nem döntött - fontos lökést adott a szlovákiai magyarok ügyének, hiszen megteremette az etnikai elvű határrevízió precedensét. Ezzel pedig olyan rést ütött a versailles-i határok rendszerén, amely nyomán az újabb változásokat már nem lehetett feltartóztatni. A lengyel kormány, amely szeptember utolsó napjaiban konkrét területi ígéreteket kapott Beneš elnöktől,582 ultimátumot intézett Prágához, s az általa igényelt területek azonnali átadását követelte, amire október 1 -jén sor is került. Budapest, addigi politikájához igazodva, a lengyelekhez hasonló radikális fellépésétől viszszariadt. Attól tartott ugyanis, hogy egy esetleges csehszlovák visszautasítás esetén vagy a magyar politika által végképp nem kívánt fegyveres megoldásra kényszerül, vagy ha ezt nem vállalja, s meghátrál, akkor olyan presztízsveszteséget szenved, amely zsákutcába juttathatja a magyar revíziós terveket. Ezért a magyar kormányzat - miközben arról is döntött, hogy Kárpátalja térségében fegyveres diverzáns akciókat indít583 - Szlovákiával szemben a müncheni egyezménybe is belefoglalt tárgyalásos megoldás útját választotta. Az ebben az értelemben megfogalmazott és október 1-jén Kamii Kroftának átnyújtott jegyzékre584 a csehszlovák külügyminiszter pozitív szellemben válaszolt: kifejtette, hogy Prága kész a magyar kérés megtárgyalására. Majd a magyar követnek szóban azt is kifejtette, hogy nem Csehszlovákián belüli megoldásra, hanem területátadásra gondol, ám a németkérdés rendezése miatt egy hét haladékot kért. 585 Bár Krofta válasza megnyugtatónak tűnt, s a nemzetközi közvélemény is jogosnak tartotta a határmódosításra vonatkozó magyar igényeket,586 a csehszlovák kormány582. Čelovský, i. m. 350. 583. A rongyos gárda által végrehajtott fegyveres akciók célja olyan helyeztek előidézése volt, melyek lehetővé tennék a magyar hadsereg kárpátaljai bevonulását. Az akció irányításával Kozma Miklóst bízták meg. Lásd Kozma Miklós naplójegyzeteit. In Adám Magda: Az első bécsi döntés..., i. m. 68. sz. dokumentum. Kozma szerepéről általában lásd Ormos Mária: Egy magyar médiavezér: Kozma Miklós. Pokoljárás a médiában és a politikában (1919-1941). I—II. Budapest, PolgART, 2000. 584. D1MK II. 432. sz. dokumentum, 689. 585. Uo. 445. sz. dokumentum, 698-699. 586. A Budapest irányában mindig óvatosan nyilatkozó brit kormány például diplomáciai úton is a csehszlovák kormányzat tudomására hozta, hogy szükségesnek látja a szlovák-magyar határ módosítását. Vö. Romsics, i. m. 309.
