Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
6. A várakozás hetei. 1938 októbere
6. A VÁRAKOZÁS HETEI. 1938 OKTÓBERE 6.1. A CENTRALISTA CSEHSZLOVÁKIÁBÓL AZ AUTONÓM SZLOVÁKIÁBA A müncheni egyezmény nem csupán két ország határainak korrekcióját jelentette, hanem fontos mérföldkövet Közép-Európa és Csehszlovákia történetében is. Egyértelművé tette ugyanis, hogy az első világháborút lezáró békerendszer megalkotói (Franciaország és Nagy-Britannia) nem csupán a versailles-i rendszer fenntartásának megőrzéséről mondtak le, hanem azt is beismerték, nem képesek útját állni annak, hogy Németország a térségbe való gazdasági benyomulása után politikai szempontból is saját befolyása alá vonja a régiót. Még inkább végzetes következményekkel járt a döntés a Csehszlovák Köztársaság számára. S nem csupán abban a tekintetben, hogy az új határok miatt katonai és gazdasági, ezáltal pedig politikai szempontból is kiszolgáltatottá tették Németország akaratának, hanem belpolitikai okokból is. A müncheni döntés a történelmi cseh határokra, a liberális politikai elvekre és centralista állammodellre épülő államnak s ezzel magának az első köztársaságnak a bukását jelentette, amivel párhuzamosan október 6-án Szlovákia, október 11-én pedig Kárpátalja kapta meg a rég óhajtott autonóm státust. Nem meglepő tehát, hogy Beneš, akinek a politikai pályája elválaszthatatlanul összeforrott az első köztársaság rendszerével, október 5-én lemondott köztársasági elnöki tisztségéről, majd a hónap második felében emigrációba vonult. Noha München a németkérdés megoldásáról szólt, a szlovákkérdés ügyében is meghatározó fordulattal járt, s egyik látszólagos nyertese a magát a szlovákság egyedüli képviselőjének nevező Hlinka Szlovák Néppártja volt. Mint már jeleztük, a HSLS nem épp megnyugvással vette tudomásul, hogy a statútum-tárgyalások során Prága a szlovákok igényeit a háttérbe szorítva elsősorban a németkérdésre összpontosít. Amikor pedig Hlinkáék a községi választások kampányának finisében immár harmadik autonómiatervüket hozták nyilvánosságra, amely a centralista köztársaságot konföderációvá alakította volna át, a cseh politika ugyanúgy ignorálta azt, mint ahogyan az előző húsz év más kísérleteit. Sőt a HSLS államjogi elképzelései még az olyan szlovák centralisták számára sem voltak elfogadhatóak, mint Ivan Dérer, aki 1938-ban három ízben is olyan javaslatot terjesztett be a köztársasági elnöknek és a miniszterelnöknek, hogy a hatalom erőteljesebben lépjen fel az autonomista törekvésekkel és képviselőikkel szemben.570 Runciman látogatása idején a szlovák autonomisták ugyan jórészt a Hlinka halála következtében beállt belső „trónviszályokkal” és pozícióharcokkal voltak elfoglalva, ám éles Prága-ellenességüket ezekben az időkben is fenntartották. Továbbra is határozottan követelték Szlovákia autonómiáját, s visszatérő jelleggel felrótták Prágának, hogy az minden erejét a németkérdés megoldására összpontosítja, a szlovákok egyenjogúsításának ügye azonban ismét elsikkad. Ennek is köszönhető, hogy a HSLS a müncheni válság napjaiban szinte semmiféle közösséget nem vállalt a kormányzattal, keményen támadta azt,571 a párt elnökségének szep570. Vö. Rýchlik, Jan: Čeii a Slováci ve 20. století. Československé vztahy 1914-1945. Bratislava, AEP, 1997, 140. 571. A Slovák 1938. szeptember 11-i száma például a Türelmünk a végét járja főcímmel jelent meg.
