Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
5. Berchtesgadentől Münchenig
A müncheni egyezmény 167 A kapituláció bejelentése a cseh lakosság egyöntetű ellenállásába ütközött. Prágát és a cseh városokat tüntetők tömegei lepték el, akik a kormány lemondását és a nyugati hatalmak ultimátumának elutasítását követelték. A demonstrálok élére a politikai paletta teljes spektrumát képviselő csoport, a Köztársaság Védelmére Létrehozott Bizottság állt, de jelentős befolyást gyakorolt a tömegekre a Hűek Maradunk Petíciós Bizottság is. A lakosság spontán és őszinte kiállása a Csehszlovák Köztársaság területi sérthetetlensége mellett azonban leginkább csak a cseh országrészeket jellemezte, Szlovákiában meglehetős közömbösség kísérte ezt a mozgalmat, s miközben 22-én Prágában mintegy háromnegyed millió ember tüntetett, Pozsonyban csupán néhány tucat tüntető vonult végig a városon, németellenes jelszavakat hangoztatva és német kereskedők kirakatait bezúzva.507 508 Sőt mi több, a Szlovák Néppárt képviselői szeptember 23-án olyan tartalmú nyilatkozatot nyújtottak át a köztársasági elnöknek, amelyben elzárkóztak egy esetleges mobilizációban való részvétel elől és kinyilatkoztatták, hogy nem hajlandók a cseh területek integritásáért harcolni.509 Prága azonban ekkor már engedett a lakosság nyomásának, a Hodža-kormány lemondott, Jan Syrový tábornok vezetésével pedig új kormány alakult. Szeptember 22-én a Chamberlainnel Godesbergben találkozó Hitler - a nyugati hatalmak meghátrálását és a háborútól való félelmét látva - újabb követelésekkel állt elő, amelyek már túlmutattak az etnikai határokon. A saját arcukat teljesen elveszíteni nem akaró nyugati hatalmak ebben a helyzetben nem ellenezhették azt, hogy Csehszlovákia katonai ellenintézkedéseket tegyen, így - miközben Prága a kapitulációs nyilatkozatot nem vonta vissza - az új miniszterelnök, Syrový tábornok 23-án este általános mobilizációt rendelt el. A sikeres mobilizáció - amely során mintegy 1 250 000 tartalékos mozgósítására került sor -, valamint az, hogy a godesbergi feltételeket mind Csehszlovákia, mind pedig a francia kormány elutasította, Hitler előtt az általa végképp nem kívánt kétfrontos háború rémét vetítette ki. Mivel ezt sem a németek nem akarták, sem a nyugati hatalmak, de valójában a csehszlovák kormányzat sem kívánta a háborút, néhány feszült napot követően a müncheni konferencia tett pontot a szudétanémet-kérdés végére. A szeptember 29-én megtartott konferencián a négy hatalom képviselői a német többségű területek Németországnak való átadásáról döntöttek. A tárgyalásokról - minden demokratikus elvet nélkülözve - kirekesztett Csehszlovákia számára nem maradt más lehetőség, mint az első köztársaság bukását jelentő döntés elfogadása, amelynek következtében Németország október 1 -jével kezdődően a cseh országrészek mintegy 30%ának a birtokába jutott, amely területen 3,8 millió, többségében német anyanyelvű lakos élt.510 507. Čelovský, i. m. 295-303. 508. Esti Újság, 1938. szeptember 23. 509. Čamogurský, Pavol: 6. októbra 1938. Bratislava, Veda, 1993, 62. Igaz, a mobilizáció kihirdetését követően a HSĽS más szlovák pártokhoz hasonlóan pozitív hozzáállást tanúsított a védelmi intézkedésekhez. 510. Kámík: České zemé ...3. i. m. 625.
