Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)

4. Nemzetállamból nemzetiségi állam, avagy a nemzetiségi statútum megkésett kísérlete

Az egyenlő bánásmód elvéért 155

Azok a statútum-tárgyalások során felmerülő közigazgatásireform-javaslatok, amelyek Csehszlovákiát etnikai alapokon kialakított megyékre osztották volna fel, s így egy magyar többségű megyével (kantonnal) is számoltak volna, valamint azok a magyar elképzelések, amelyek Szlovákia autonómiája helyett a dél-szlovákiai magyar területek önkormányzatával számoltak, szikrázóvá tették az egyébként is inkább csak deklarált, de kevés valódi tartalommal bíró EMP-HSĽS együttműködést. A HSLS számára ugyanis - bármilyen intenzitású volt is az épp aktuális viszonyuk az EMP-hez - mindig alapvető evidenciának számított Szlovákia területi egységének oszthatatlansága és Szlovákia teljes területének autonómiája. Ezt tükrözte a pártnak a választási kampány finisében, 1938. június 5-én elfogadott autonómiaprogramja, amely saját országgyűlést és kormányzatot követelt Szlovákia számára. Ugyanígy Szlovákia egészének autonómiáját feltételezte az a memorandum is, amelyet a vezérét, Andrej Hlinkát azokban a napokban elveszítő465 Néppárt Runcimannek átadott. Ebben a HSLS imperialista fikciónak nevezte a csehszlovák nemzet elméletét, s a szlovákokat a németekhez és a magyarokhoz hasonlóan nemzeti kisebbségként határozta meg.

Ezért is váltott ki meglehetősen negatív visszhangot szlovák körökben a magyar autonómia terve, illetve azok a kormányzati elképzelések, amelyek az ún. harmadik, majd negyedik tervben fogalmazódtak meg, s amelyek Csehszlovákiát nemzetiségi alapokon megalkotott megyékre (kantonokra) osztották volna fel. Ezek megvalósulása ugyanis Csehországban 3 német, Szlovákiában pedig 1 magyar többségű (érsekújvári székhelyű) „kantont” eredményezett volna, ami természetesen szöges ellentétben volt a szlovák autonomisták egységes Szlovákiáról szövögetett terveivel. Nem véletlen tehát, hogy a HSLS napilapja, a Slovák szeptember 1-ji számában éles ellenvéleményét fogalmazott meg a kantonokkal szemben, miközben állást foglalt Szlovákia integritása mellett.466

Az EMP ezekben a hetekben a remény és a kétségbeesés szélsőségei között hánykolódott, hiszen Prágának a szudétanémetek felé tett egyre nagyobb engedményei növelték optimizmusát, ám a másik részről folyamatosan éreztették vele, hogy a magyar ügy egyelőre nincs terítéken, s az engedmények csak a németeknek szólnak. S nem csupán a prágai vezetéstől kaptak ilyen impulzusokat, hanem Anglia részéről is. így amikor az EMP egyik vezetője augusztus végén azzal a kéréssel fordult a Runciman delegációjához tartozó Robert Stopfordhoz, hogy az hivatalosan informálja őt a tárgyalások állásáról, az angol diplomata azzal utasította vissza, hogy: „ma hivatalosan a missziónk egyedül a cseh-német probléma megoldása. Másra nem lettünk felkérve és így nem is vállalkozhatunk egyéb kérdésekben álláspontot foglalni. ”467

Miután augusztus utolsó napjaiban az ún. harmadik terv is elkészült, s azt Prága mind az SdP, mind Runciman elé terjesztette, Hodža ismét magához kérette Jarosst és Esterházyt.468 A barátságos hangvételű beszélgetés tartalmilag azonban kevés újat hozott, hiszen a csehszlovák miniszterelnök ismét nem tudott semmi konkrétumot a magyar tárgyalópartnerei elé terjeszteni, s csupán nagy vonalakban ismertette az etnikai elvek alapján kialakított „megyerendszerre” alapozott rendezés szempontjait. A részletes tervezet átadása helyett csupán annyit tudott ígérni, hogy miután a németektől választ kapnak, s azokkal egyezséget kötöttek, csak utána kíván a tervről a magyar politikusokkal érdemben tárgyalni.469

465. A HSLS alapítója és megkérdőjelezhetetlen tekintélyű vezetője, Andrej Hlinka 1938. augusztus 16-án hunyt el.

466. Slovák, 1938. szeptember 1.

467. Adám Magda et. al. (szerk.): Az első bécsi döntés..., i. m. 4. sz. dokumentum

468. 6. sz. függelék

469. MOL, K-64, 75. cs. 777/res.pol.l938.