Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
4. Nemzetállamból nemzetiségi állam, avagy a nemzetiségi statútum megkésett kísérlete
Az egyenlő bánásmód elvéért 151 4.5. Az EGYENLŐ BÁNÁSMÓD ELVÉÉRT Runciman Csehszlovákiába érkezése - amelynek az EMP vezetői talán a valóságosnál is nagyobb jelentőséget tulajdonítottak - meglehetősen felkavarta a magyar politika állóvizét. A Prágai Magyar Hírlap a lordot angol-magyar nyelvű vezércikkel üdvözölte, Járass pedig nyílt levélben fordult az angol közvetítőhöz, amelyben azt fejtette ki, hogy a szlovákiai magyarság számára csupán az önrendelkezési jog érvényesülése adhatja meg a becsületes élet lehetőségét.449 Természetesen a párt feléledő reményei nem csupán és nem feltétlenül csak Runciman személyének szóltak, hanem annak, hogy az angol politika végre tudomásul veszi a szlovákiai magyar közösség igényeit is, és támogatni fogja az egyenlő elbánás elvét. Ez, vagyis annak elérése, hogy a statútum-tárgyalások során a magyar ügy ugyanolyan érvénnyel jelenjen meg, mint a német, s mind Prága, mind pedig a nyugati hatalmak mondják ki azt, hogy a magyarok ugyanazt fogják kapni, mint a németek, a Runciman-misszióval kapcsolatos magyar remények legfontosabb momentumát jelentette. Ennek érdekében költözött be Esterházy a Runcimannek is átmeneti szállásául szolgáló prágai Alcron Szállóba - amit a magyar követ jelentése méregdrágának minősített -, hogy ott „mint a magyar kisebbségi problémának egy testet öltött szemrehányó sóhaja, nap-nap után szem előtt” legyen az angol küldöttségnek.450 A Runciman-misszió azonban ismét felszínre hozta az EMP vezetésén belüli személyes és olykor nevetségesen kicsinyes ellentéteket, hiszen Szüllő, aki határozott hangon formált igényt arra, hogy a párt vezéreként az övé legyen a rendelkezési jog, mindenáron el akarta távolítani Esterházyt Prágából. A prágai magyar követ szerint úgy gondolta, „hogy az angol mentalitást csak ő ismervén (aminek az ellenkezőjét okmányilag tudnám bizonyítani), a Runciman misszióval való érintkezés joga kizárólag őt illeti”.451 Ezért szentantali birtokára is meg akarta hívni az angol lordot (aki egyébként szívesen fogadta el a csehországi arisztokrácia hasonló invitálását), arra az esetre pedig, ha Esterházy mégis Prágában marad, Imrédy miniszterelnökhöz kívánt az ügyben fordulni. A prágai magyar követ - aki szemmel láthatóan Esterházy pártján állt ebben a konfliktusban - jelentésében szarkasztikusán jegyezte meg, hogy „Szüllő Géza az angolokkal való érintkezésre egyáltalán nem alkalmas, mert ő az angol nyelvnek egy csallóközi válfaját beszéli, amit senki a világon nem ért". Eközben Hodža miniszterelnök augusztus 2-án ismét fogadta a magyar aktivisták küldöttségét, akik átnyújtották neki a nemzetségi kérdés megoldására irányuló javaslataikat és a községi választásokon elért eredményeikről készült beszámolót.452 S bár a tárgyalások hangvételéről semmiféle információnk nincs, már önmagában az is beszédes, hogy tartalmukról még az aktivista sajtó sem tudósított, s hiányoztak az olyan korábbról megszokott kommentárok is, melyek szerint a kormányzat az aktivistákkal karöltve kívánja rendezni a magyar ügyet. Mindezek arra mutatnak, hogy Hodža már maga is belátta, hogy a magyar aktivizmus túl kis potenciállal rendelkezik ahhoz, hogy reá építse terveit. Ám arra, hogy továbbra sem mondott le szlovákiai magyar közösség megosztásának szándékáról, s ebben bizonyos szerepet még mindig szánt az aktivizmusnak, a másnap, augusztus 3-án néhány általa kiválasztott és meghívott csehszlovákiai magyar közéleti személyiséggel való találkozója volt a bizonyíték. 449. PMH, 1938. augusztus 3. 450. MOL, K-64, 79. cs. 65. t. 769/res.pol.l938. 451. Uo. 452. Csehszlovákiai Népszava, 1938. augusztus 7.
