Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)

4. Nemzetállamból nemzetiségi állam, avagy a nemzetiségi statútum megkésett kísérlete

A szudétanémet-kérdés farvizén 145

45%-nyi volt a magyarok száma, ám Érsekújvár továbbra is magyar jelleget mutatott. A magyar nyelvű táblák leszerelése ügyében nem csupán az EMP, hanem Schulcz szociáldemokrata képviselő is szót emelt a miniszterelnöknél, így végül július közepén az érsekújvári postán viszszaállították az eredeti állapotot.429 430 431

Mindenesetre az Egyesült Pártban — többek között Esterházynak és Jarossnak Imrédy miniszterelnökkel folytatott megbeszélése alapján - az a vélemény alakult ki, hogy a tárgyalásokat a szudétanémetek szándékai ellenére is komolyan kell venni, mert Budapest nem látja reálisnak a határmódosítást, s így a szlovákiai magyaroknak továbbra is az érvényes államhatárok nyújtotta keretekben kell tervezniük.432 A kormányzattal folytatott tárgyalásokon kívül azonban továbbra is hangsúlyt kívántak helyezni az autonomista bázisra épülő együttműködésre, amely a statútum-tárgyalások során még szorosabbá vált, így július 7-én az SdP, a HSLS és az EMP képviselői abban is megegyeztek, hogy a kormányzattal folytatott tárgyalásaikon egyik párt sem tesz a többek számára elfogadhatatlan lépéseket, s hogy kölcsönösen tájékoztatni fogják egymást a tárgyalásokról.

Ha másra nem, a miniszterelnöki audiencia arra mégis jó volt, hogy az Egyesült Párt gépezetét némileg mozgásba hozza. Mint az Korláth és Szüllő jelentéséből is kiderült, a magyar pártvezérek nem nagyon tudtak világos választ adni Hodžának arra a kérdésére, hogy vajon az autonómiát a gyakorlatban hogyan képzelik el. Ezt talán maguk is érezve, már a június 30-i klubülésen egy háromtagú bizottságot (Jaross, Salkovszky Jenő és Szilágyi Gyula) bíztak meg a nemzetiségi autonómia alapelveinek kidolgozásával, ami az első fontos lépés volt afelé, hogy a párt Szlovákia autonómiájának követelésétől eljusson a magyar nemzetiségi autonómia követeléséig.

Másrészt a szlovákiai magyar ügy körüli diplomáciai aktivitás is felerősödött, hiszen egyrészt Budapesten, másrészt Esterházyn keresztül a szlovákiai magyar üggyel szimpatizáló lengyel kormányzati körökben is felvetődött annak az ötlete, hogy egy EMP-delegáció látogasson el Londonba, hogy ott Henlein - amúgy rendkívül sikeres - útjait lemásolva megpróbálja felkelteni az angol politika figyelmét a szlovákiai magyar ügy iránt.433 Sőt Varsó szerint nem csupán Esterházynak és Jarossnak kellett volna utaznia, hanem a lengyel kapcsolatait sohasem titkoló Karol Sidor Hlinka-párti politikusnak is, így jelezve, hogy nem a magyarok és a szlovákok között van probléma, hanem Prága politikájában. Ebből az ötletből azonban végül semmi sem lett. Feltehetőleg elsősorban a brit politika elutasító magatartása miatt. Nem mellékes azonban az a tény sem, hogy a varsói magyar követ szerint a londoni út terve „bizonyos személyi érzékenység” miatt hiúsult meg, amely megjegyzés minden bizonnyal Szüllő Géza féltékenységére utalhatott, aki mindig is igyekezett magának vindikálni a magyar párt külkapcsolatainak irányítását.

A nemzetiségi statútum ügye körül felforrósodott hangulat persze nem csupán a politikát hozta lázba, ezekben a hetekben és hónapokban a szélesebben értelmezett csehszlovákiai nyil429. SNA, f. KÚ BA, k. 254. 38960.

430. MOL, K-64, 79. cs. 65. t. 571/res.pol. 1938 és 597/res.pol,1938.

431. NA ČR, f. PMR, k. 218, 5616/1938.

432. SNA, f. KÜ BA, k. 254. 45605/1938.prez. Azzal kapcsolatban, hogy a hivatalos Magyarország mennyire látta tisztán a német szándékokat, megoszlanak a vélemények. A szerző Ormos Mária véleményével ért egyet, aki szerint Budapest hosszú időn keresztül sem Németország Csehszlovákia-ellenes háborús szándékaival nem volt tisztban, s annak lehetőségét sem látta, hogy 1938-ban sor kerülhet a trianoni határok revíziójára. Vo. Ormos Mária: Magyarország a két világháború korában 1914-1945. Debrecen, Csokonai Kiadó, 1998. 178.

433. MÓL, K-64, 79. cs. 7a. t. 591/res.pol,1938.