Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
4. Nemzetállamból nemzetiségi állam, avagy a nemzetiségi statútum megkésett kísérlete
A szudétanémet-kérdés farvizén 143 A magyarkérdés hivatalosan június közepén került a nemzetiségi statútumról folyó tárgyalások programjára. Ám az Egyesült Párt nemtetszését kiváltva Hodža június 16-án a magyarok közül elsőként a Schulcz Ignác, Csömör István és Stunda István összetételű aktivista küldöttséggel ült le tárgyalni, ami a községi választások eredményeinek ismeretében kifejezetten rossz üzenetet jelentett a magyar választók felé. A kormányfőnek ez a taktikája arra utalt, hogy Prága még mindig nem mondott le az aktivista politika felhasználásáról. Ennek jegyében indult meg ugyanebben az időben egy új kormánytámogató párt szervezése Komáromban, amely Magyar Demokrata Párt néven Nagy Jenő bankigazgató, Komárom volt kormánybiztosának személye - és nem mellékesen Ivan Dérer igazságügy-miniszter sógora - köré szerveződött.424 A szerveződő pártot a Magyar Újságban Nagy Jenőről megjelenő pozitív írások miatt azonnal kapcsolatba hozták az aktivista lappal, ám ezt Dzurányi tagadta,425 amit bizonyára jól tett, hiszen az aktivista kísérlet meglehetősen kétséges vállalkozásnak látszott, s a pártszervezés nagyon gyorsan csődöt is mondott. Mindamellett a nemzetiségi statútumot illetően maga az aktivista tábor sem volt egységes. A hivatalos aktivizmus, amely leginkább Ivan Dérer vonalát követte, meglehetősen kétkedve, sőt mi több félelemmel fogadta Hodža terveit, s túlságosan soknak tartotta a németeknek, illetve a magyar ellenzéknek tett ígéreteket.426 Ezzel szemben a Schulczék lapja által nem is egyszer bírált és „műellenzékinek” nevezett kormánypárti Magyar Újság teljes mellszélességgel kiállt a kormányfő politikája mellett. Sőt Dzurányi vezércikkei a csehszlovák bürokrácia bírálatától sem voltak mentesek. A neves újságíró ugyanis úgy látta, hogy miközben Hodža szándékai őszinték a megegyezésre, „a bürokrácia egykedvűen halad tovább a maga útján, s néhány tiszteletreméltó kivételtől eltekintve nem az állampolitika új szellemét juttatja kifejezésre, hanem változatlanul régi-magát adja, a szélsőnacionalizmus önzésével és rövidlátásával.”427 A józanabb aktivisták ugyanis jól látták, hogy a kormányzat felemás politikája, a magyar lakosság felé gyakorolt gesztusok sutasága és megkésettsége tulajdonképpen az ellenzéki magyar erők malmára hajtják a vizet. Tulajdonképpen ezt igazolta egy somorjai járási hivatalból április végén a tartományi hivatalba küldött jelentés is, amelyben a józan gondolkodású járási főnök egy meg nem nevezett magyar aktivista szavait idézte, aki szerint „nagy hiba volt, hogy amit a magyar aktivistáknak megígértek, az még mindig nem teljesült. A Csallóközben és másutt még ma sem kétnyelvűek a vasúti és postai feliratok, noha Csehországban mindenütt cseh-német nyelvűek. A járási hivatalon kívül semmilyen más hivatalban, még a bíróságokon sem folyik magyar nyelvű ügyintézés, noha ezt a 18 éve érvényben lévő nyelvtörvény egyenesen előírja... Tényleg előfordul, hogy amikor a Csallóközben a magyar polgár magyarul kéri a vasúti jegyet, az állomásfőnök ráförmed, hogy miért nem beszél csehül vagy szlovákul”.428 Az EMP-ben már június közepén megkezdték a felkészülést a statútumról folytatandó tárgyalásokra. Szándékuk szerint az első hullámban csupán az általános elvekről kívántak tárgyalni, s miután azokról megegyezés születik, utána kívántak a részletkérdésekre összpontosítani. A párt elnökségének döntése szerint az elvi jellegű megbeszéléseken való részvételre a párt vezető 424. MOL, K.-28, 18. cs. 59. t. 1938-P- 16300. 425. Magyar Újság, 1938. június 26. 426. Vö. Csehszlovákiai Népszava, 1938. július 24. 427. Magyar Újság, 1938. július 3. 428. NA ČR, PMV-AMV 225, k. 1090. 587/38.prez.
