Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
4. Nemzetállamból nemzetiségi állam, avagy a nemzetiségi statútum megkésett kísérlete
Az EMP mozgósító technikái 1938 koranyarán 137 4.2. Az EMP mozgósító technikái 1938 koranyarán Az Szudétanémet Párt magatartásával ellentétben az Egyesült Magyar Pártnak a Hodža által kezdeményezett nemzetiségi statútummal kapcsolatos álláspontja még korántsem feltárt. Nehezen olvashatósága elsősorban a releváns források hiányának tudható be, hiszen az EMP archívumának hiányában a kutatók leginkább csak a csehszlovák belügyi jelentésekre, valamint Magyarország csehszlovákiai külképviseleteinek Budapestre küldött jelentéseire kénytelenek hagyatkozni. Az egymással sokszor feleselő adatokból azonban korántsem rajzolódik ki egységes és világos kép az EMP magatartásával kapcsolatban. Alapvető evidenciaként szögezhető le azonban, hogy az EMP hosszú távú taktikája a budapesti politika függvénye volt, aktuálpolitikai döntéseit is a magyar kormányzattal konzultálva hozta meg, és a revízió ügyében is annak irányvonalához igazodott, vagyis a nagyhatalmak konszenzusa melletti békés határváltozás ideáját favorizálta. Miáltal azonban ennek realitása, a nyugati államok minden ilyen irányú elkötelezettsége hiányában, 1938 tavaszán még nem látszott, Budapest az EMP felé azt kommunikálta, hogy a körülmények kedvező alakulásáig a csehszlovákiai létre kell berendezkedni, s minden lehetséges eszközt, a kormányzattal való megegyezést is ki kell használni a szlovákiai magyarok helyzetének javítása érdekében. Kizárták azonban minden olyan megegyezés lehetőségét, amely az érvényes határok stabilitását erősítették volna. 1938 kora nyarán, ahogy az Egyesült Párton belül, úgy a szlovákiai magyar közvéleményben sem uralkodott még el a revízióváró türelmetlenség, a mindennapok a megszokott kerékvágásban teltek. Láthatóan megnövekedett ugyan a politika jelentősége, az emberek hétköznapjait mégsem ez töltötte ki. Nagy figyelemmel várta a sportkedvelő magyar közvélemény a szlovákiai labdarúgó-bajnokság döntőjét, amelybe két magyar csapat, az 1937-évi bajnok, a fíileki FTC és a kassai KAC jutott be. Az oda-vissza alapon megrendezett döntőkre a Csehszlovák Labdarúgó Szövetség az érintett csapatok nemzetiségét figyelembe véve eleve magyar bírókat jelölt. A párharc favoritjának a regnáló bajnok számított, s amikor a Kassán megrendezett első meccsen a fülekiek gól nélküli döntetlent értek el, címvédésüket szinte mindenki biztosra vette. Az óriási érdeklődéssel várt június 5-i fíileki mérkőzést a kassai rádió is közvetíteni készült, ám mivel a mikrofon az utazás során elkallódott, az otthon maradt kassai szurkolók csupán az esti hírekből értesülhetek róla, hogy csapatuk nagy meglepetést okozva 3:1 arányban legyőzte a hazai pálya előnyeit élvező FTC-t, s elhódította Szlovákia labdarúgó-bajnoki címét.406 A győztesek tiszteletére a kassai magyar színtársulat ünnepi előadást rendezett, a csapat pedig az összesen 300 koronás prémium mellett egy kereskedőtől 11 öltönyt, egy borbélymestertől pedig 11 bérletet kapott ajándékba. A kulturális események közül különösen két rendezvény, a komáromi Dalosünnep és a lévai szabadtéri játékok vonzottak magukra nagy figyelmet, s a két rendezvény sikere közvetett módon, de mindenképp a magyar öntudat megerősödését jelezte. A június 4-5-én megrendezett Dalosünnepet a Csehszlovákiai Magyar Dalosszövetség szervezte meg nagy sikerrel, hiszen a komáromi lovardában megrendezett kórustalálkozón negyvenkét dalárda összesen 1 700 406. Magyar Újság, 1938. június 8. A KAC ezzel a győzelmével bejutott a Csehszlovák Államliga selejtezőjébe, ahol viszont már a szlovákiai kluboknál magasabb színvonalú cseh labdarúgócsapatokkal került össze, s nem sok babér termett számára.
