Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
4. Nemzetállamból nemzetiségi állam, avagy a nemzetiségi statútum megkésett kísérlete
A statútum megalkotásának első szakasza 135 addigi alapfilozófiájával, az államot nemzetállamból nemzetiségi állammá kívánta átépíteni. Ennek három fontos eszköze pedig a közigazgatás decentralizálása, egy új nyelvtörvény megalkotása és a nemzetiségek jogainak egy külön nemzetiségi statútum (törvénycsomag) általi átfogó átalakítása lett volna.395 A tervezet a kisebbségi önkormányzatiságot396 a szudétanémetek által követelt területi autonómia helyett a Monarchia idejéből kölcsönvett mechanizmusok alapján tartományi és járási önkormányzatok s az azok keretein belül létrehozandó nemzetiségi kúriák beiktatásával kívánta megoldani. Az egész ország továbbra is négy tartományra - Csehország, Morvaország és Szilézia, Szlovákia, Kárpátalja - oszlott volna.397 A megerősített jogkörű tartományok legfontosabb önkormányzati testületé a tartomány nagyságától függően 60-120 tagú tartományi gyűlés lett volna. A nemzetiségek önigazgatásának elvét azzal kívánták biztosítani, hogy a tartományi gyűlésbe megválasztott képviselők nemzetiségük alapján nemzetiségi kúriákba tömörültek volna, amelyek az adott nemzetiséget érintő minden kérdésben beleegyezési joggal bírtak volna.398 A tartományi önigazgatás végrehajtó testületének a 18 tagú tartományi bizottságot szánták, amelynek tagjait a nemzetiségi kúriák az arányos képviselet elve alapján választották volna meg. A decentralizált igazgatás másik fontos pillérének a járási önkormányzati szerveket szánták, amelyek az addigi gyakorlattól élesen eltérően elkülönültek volna az államigazgatástól, s hasonló módon működtek volna, mint a tartományi önkormányzati szervek. A nemzetiségi statútum tervezete kimondta a Csehszlovákiában élő nemzetek teljes egyenlőségét és tiltotta az elnemzetlenítés minden formáját. Külön paragrafusok biztosították a nemzetiségek arányos részesedését a közhivatalokban, mégpedig a legutolsó népszámlálás arányszámai alapján, miközben az olyan hivatalokat, amelyek a nemzeti kisebbségek ügyeit intézik, csak a kisebbségekhez tartozó személyek által lehetett volna betölteni. Hasonló módon arányos részesedést kaptak volna nemzeti kisebbségek a költségvetésből is. Mindezt a nemzeti kisebbségek teljes körű kulturális és oktatási autonómiája egészítette volna ki. Az új nyelvtörvény ugyan az 1920-as törvénykezés talaján maradt volna, ám lényeges koncessziókkal a nemzetiségek felé. A csehszlovák nyelv megőrizte volna államnyelvi jellegét, ám azokon a területeken, ahol a nemzeti kisebbségek többséget alkottak, ezek nyelve hivatalos nyelvvé vált volna. A tervezet a nyelvi jogok érvényesítésének 20%-os határát 15%-ra szállította volna le,399 miközben ezek a rendelkezések az addigi gyakorlattal szemben a közigazgatáson kívül az állami vállalatokra, így a vasútra és a postára is érvényesek lettek volna. A minisztertanács június végi kibővített ülésén elfogadott anyagot korántsem tekintették véglegesnek, hanem kikérték hozzá az egyes szakminisztériumok véleményét is. Azok, miközben verbális szinten támogatták a statútum megalkotását, számos olyan kifogást emeltek ellene, amelyek jelentősen szűkítették volna annak hatásait. Különösen a nemzetiségi proportional itásnak az állami szférába való esetleges bevezetése váltott ki heves ellenkezést. A szociális minisztérium például arra hivatkozva utasította el ezt az elvet, hogy az állam szolgálata teljesen megbízható és elkötelezett hivatalnokokat követelt.400 Más véleményezők is csupán az állam 395. A statútum tartalmának a kormány általi összefoglalását lásd 4. sz. függelék 396. Beneš a Prága által javasolt megoldást az angol self-government kifejezéssel próbálta magyarázni. Vö. Beneš, i. m. 236. 397. AMZV, f. III. sekce, k. 609. fasc. 4. 398. ANM, f. Ivan Dérer, k. 11,522, Reforma správy. 399. Uo. 400. NA ČR, f. PMR, k. 3217, 251 l/1938.prez.
