Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)
3. "Egy Isten, egy sors, egy akarat, egy tábor!" - a magyar egység megteremtésének kísérlete a községi választások során
A kampány 117 dumától, hiszen azok követelései csupa olyan pontot tartalmaztak, amelyek az alkotmányos rend és a csehszlovák politika alapvető megváltoztatása nélkül is teljesíthetőek lettek volna. Az ellenzéki magyar pártnak az a követelése, hogy Csehszlovákia szakítson a Szovjetunióval való együttműködéssel és a szomszédjaival (tehát a vele szemben ellenséges magatartást tanúsító és Csehszlovákia egyes területeire igényt tartó Németországgal, Lengyelországgal és Magyarországgal) alakítson ki jó kapcsolatokat, valamint Szlovákia autonómiájának az igénye azonban jelentősen túlmutatott ezen, s alapvető fordulatot feltételezett Prága politikájában. A választási kampány minden indulata és feszültsége a június 12-i pozsonyi választás köré összpontosult, ahol az igazi tétet az jelentette, hogy ez a szimbolikus jelentőséggel felruházott város tényleg csehszlovákká vált-e már, mint ahogyan ezt a hivatalos statisztikák jelezték,333 vagy továbbra is őrzi szlovák-német-magyar jellegét. E mögött a kérdés mögött több szintű törésvonal húzódott meg. Egyrészt létezett egy versengés a német, szlovák és magyar őslakosság autonomista pártjai és a centralista csehszlovák pártok között, másrészt presztízsértékű versengés folyt a Kárpátinémet Párt és az Egyesült Magyar Párt között is. A pozsonyi magyar választókért három erő, az EMP, a CSKP és az aktivisták szálltak harcba. Az Egyesült Magyar Párt és elődpártjai már hagyományosan jól szerepeltek a pozsonyi választásokon, hiszen az 1938 előtti valamennyi pozsonyi községi választást (igaz, folyamatosan csökkenő előnnyel) az Országos Keresztényszocialista Párt nyerte meg. Ebben persze az is közrejátszott, hogy Pozsonyt illetően nem csupán kommunikációs fogás, hanem valóság volt az, hogy az OKP az őslakosok pártja, így az OKP-ra szlovákok és még nagyobb számban a pozsonyi németek is szavaztak. Ami azonban korábban a párt javára vált, 1938-ban komoly gondokat okozott, hiszen az EMP épp a pozsonyi németek miatt került szembe az SdP szlovákiai szervezeteként működő Kárpátinémet Párttal. A valamennyi németet egyetlen pártba tömöríteni akaró SdP ugyanis azt szerette volna, ha az EMP teljesen lemond német szavazóiról, és a szlovákiai németeket a Kárpátinémet Pártnak engedi át. Ez, amit országos viszonylatban az EMP tulajdonképpen viszonylag kis veszteséggel megtehetett, Pozsony esetében nemcsak komoly szavazatvesztést eredményezhetett, de azzal is együtt járt volna, hogy a magyar párt olyan németek szavazatairól mond le, akik még mindig ezer szállal kötődtek a magyar állameszméhez, ezáltal a magyar pártokhoz is. Másrészt ez nem csupán az EMP számára járt volna veszteséggel, a Viktor Förster vezette CDL-t is érzékenyen érintette volna. A KdP-vel való szövetség kérdése mindenesetre nagy vitákat váltott ki az Egyesült Párton belül. E viták eredményeként egyfajta kompromisszum született, amely szerint az EMP a KdP- vel csupán a második skrutíniumban kapcsolják listáikat, s közülük az a párt fogja igényelni az alpolgármesteri posztot, amelyik több mandátumot szerez.334 Ennél is nagyobb visszhangot váltott ki a baloldalból és az aktivistákból az EMP pozsonyi pártelnökségének az a döntése, mely szerint a párt felszólította tagjait, hogy 15 napon belül 333. Az 1930-as népszámlálás szerint Pozsony 116 897 ezer lakosából 60 013 vallotta magát csehszlovák, 32 801 német és 18 890 magyar nemzetiségűnek. VÖ. Fogarassy László: Pozsony város nemzetiségi összetétele a 20. században a népszámlálások és a választási eredmények tükrében. In Veres Géza (szerk.): Új Mindenes Gyűjtemény 10. Pozsony, Madách, 1993, 122. 334. Magyar Újság, 1938. május 25; A két párt paktumát a baloldali sajtó éles kirohanásokkal nyugtázta. A kommunista Magyar Nap és a kormánypárti Magyar Újság egybehangzóan arról tudósítottak, hogy a Henleinékkel való paktummal az EMP a kereszt helyett a horogkeresztet választotta; Magyar Nap, 1938. május 20.
