Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. A szlovákiai magyarok 1938-ban - Nostra Tempora 18. (Somorja, 2010)

Előszó

Előszó

9- A szlovák szakirodalom máig érvényben levő téziseivel szemben határozott különbséget kívánunk vonni a szudétanémet és a szlovákiai magyar közösség és politikai képviseletük 1938- as szerepe és magatartása között.- S nem utolsósorban vitába kívánunk szállni azzal a szlovák történetírás részéről - a Hlinka-féle Szlovák Néppárt szerepét ismerve - visszásnak tűnő és a szlovákiai magyarokkal szembeni 1945 utáni csehszlovák bűnöket takargatni kívánó váddal, amely szerint a szlovákiai magyarok elárulták Csehszlovákiát.

A jelen dolgozat nem a teljesség igényével igyekszik ábrázolni a korabeli szlovákiai magyar valóságot, hiszen ahhoz még további alapkutatások lennének szükségesek. A legnagyobb hiányát talán a szlovákiai magyar köz- és politikai gondolkodás átfogó, szellemtörténeti vizsgálatának érezni, amely kutatás sokáig már nem halogatható. Mint ahogy sürgősen fel kellene tárni azt a folyamatot is, amely az első bécsi döntés után a Magyarországhoz került szlovenszkói társadalomban lezajlott, s amelyet leegyszerűsítve a reintegráció fogalmával szoktunk megnevezni. Egy ilyen kutatás eredményei ugyanis a jelen könyv következtetései számára is fontos viszonyítási pontot jelenthetnének.

Munkám alapvetően két nagy szerkezeti részből áll. Az elsőt a szlovákiai magyarok első húsz kisebbségben eltöltött évének egyfajta értékelése, számbavétele jelenti, amelyben fontos szerepet szánok a korabeli statisztikák száraz, ám mégis sokat eláruló adatainak. Az első nagy fejezet többek között foglalkozik a szlovákiai magyarok népesedési, gazdasági, szociális jellemzőivel, a magyar nyelvű oktatás és kultúra értékelésével, de nem kerüli meg a korabeli magyar politikai közélet - az ellenzéki mellett az aktivista és a kommunista iránynak is - és ezzel kapcsolatban az első csehszlovák köztársaság nemzetiségi politikájának a tömör értékelését sem.

Magával a rövid 1938-as évvel a további fejezetek foglalkoznak. A Jubileumi év címet viselő második fejezet a huszadik évébe lépő Csehszlovák Köztársaság bel- és külpolitikai helyzetét, a köztársaságot válságba sodró tényezőket mutatja be, benne a szlovákiai magyar politika 1938-ban megtett első lépéseit is. A harmadik fejezet az 1938-as év egyik legfontosabb belpolitikai eseményét, a községi választásokat, s ezen belül az Egyesült Magyar Pártnak a teljes magyar politikai egység megteremtésére irányuló kísérletét tárgyalja és értékeli. A negyedig fejezetet a nemzetiségi statútum tervezetének szenteltem. Igyekszem bemutatni annak tartalmát, a statútum kérdésének középpontját képező szudétanémet-cseh tárgyalásokat, valamint azt, hogyan reagált a szlovákiai magyar politika a felkínált koncessziókra. Az ötödik fejezetet a müncheni válságként ismert szeptemberi időszaknak szenteltem, amelyben a szudétanémet krízisen kívül igyekszem felvonultatni a magyar (beleértve a budapesti és a szlovákiai magyar) alternatívákat, és azt a fordulatot, amely ezekben a napokban a szlovákiai magyar politikában bekövetkezett. A várakozás hetei című hatodik fejezet az első bécsi döntés előtti hetek, 1938 októberének az eseményeit vonultatja fel, a magyarkérdés mellett teret szentelve a szlovák autonómia problémájának is. E fejezet központi témáját a szlovákiai magyar közösségnek, illetve pártjainak a München utáni magatartása adja, bemutatva a revíziópárti megmozdulásokat és a Bécs előtti várakozás feszültségét is. A munkát a könyvben megfogalmazottak összegzése, majd egy az 1938-as év szlovákiai magyar eseményeit felölelő részletes kronológia s néhány fontos forrásszöveget felvonultató függelék zárja.

Az Egy rövid esztendő krónikája annak a kutatásnak az eredménye, amelyet az utóbbi négyöt évben e témában folytattam. Eközben három ország tizennégy levéltárának közel három tucat fondját kutattam, korabeli lapok sok ezernyi újságoldalát néztem át az Országos Széchenyi Könyvtár mikrofilmolvasójában vagy a pozsonyi Egyetemi Könyvtár termeiben, s igyekeztem